panyizsuzsi - anyahajó kooprodukció

Hogy mik ezek itt csatasorban? Sálak. De valami nagyon fontos még hiányzik róluk. Hogy mi, azt megtudhatod, ha vasárnap kilátogatsz a WAMP-ra panyizsuzsi standjához vagy bekukkantasz a webshopjába. Ha délelőtt jössz a WAMP-ra, még találkozhatunk is!

Annyit elárulhatok, hogy élőben, ha szégyellősségüket levetkőzve kibontakoznak, még sokkal szebbek, mint képen. Érzékeny nyakúak kedvéért 100% pamutból az ősz kedvenc színeiben készültek, és ahogy mondani szokták, limitált szériában - mindegyikből csak kettő van. Hogy viselőik valóban egyedinek érezhessék magukat. Boldog őszt mindenkinek! :D

P.s.: ez a bejegyzés valóban az utolsó itt - csak azok kedvéért, akik még nem váltottak. Folytatás az Anyahajó új vizeken blogon: horgolások, történetek, egyebek. Nézzetek be!

It was the last post here - come and see my new blog and new life period here!

folytatás

Időnként jön a változtatás iránti belső szükséglet :D
Most is új vizekre evezek, ahol továbbra is szeretettel várok minden kedves utastársat. Folytatás itt!

Minden eddigi közös élményt köszönök!

Anya nyomoz

Egy ideje már azon bosszankodom, hogy Nagylány kábé mindenre azt mondja, hogy "buta". Buta ő maga, az asztal, az öccse, a zöldbabfőzelék, minden a világon. Sok nevelési hibát elkövettem, aláírom, de egyben biztos vagyok: SOHA nem mondtam azt, hogy buta. Még csak azt sem, hogy bután viselkedik vagy butaság. Ó, igen, azt, hogy "hülyeség", gyakran mondom, de úgy érzem, az egészen mást jelent, és sokkal kevésbé sértő, megbélyegző, mint a "buta". Főleg, mert őróla is sok rosszat el lehet mondani, de spec pont nem azt, hogy buta. Hát akkor honnan a búsnyavalyából jön ez a szöveg? Egy ideig gyanakodtam, hogy nagyszülői hatás. Hallottam ugyanis, ahogy merő jóindulatból azt mondták valamilyen szituban, hogy "K. még kis butuska, ő még nem tudja." Amikor ezt meghallottam, rögtön kértem, hogy lehetőleg ne mondják, még kedvességből se, mert ha jobban megnézzük, K. sem kis butuska, nagyon is okos, mindent ért és tud, amit kora szerint értenie és tudnia kell, legfeljebb nincs kedve jónak lenni - ennek viszont semmi köze a butasághoz. Nyilván nem tudom ellenőrizni, hogy tényleg nem hangzott-e el többet az ominózus szó, de feltételezem, hogy figyelembe vették a kérésemet.

Nagylány "butázása" viszont maradt, és ez egyre jobban bosszantott engem. Legjobban az, amikor magára vagy K.-ra mondta - valahogy nem szeretném, ha ez a mondat egész életükre beléjük égne, márpedig az ilyen sommás mondatok hajlamosak az ilyesmire.

Ma meseolvasás közben megoldódott a rejtély. Van egy mesekönyv, amit ugyan én vettem, de általában nem én szoktam belőle olvasni, így nem minden mesét ismerek belőle. Azok alapján, amiket ismerek, néha nagyon szeretem, néha nagyon nem. Jól eltalál hangulatokat, néha viszont idegesítő - az a rész például, amikor az anyuka mindent meg akar mosni, mert mindenen rajta van a bacilus. A gyerek még komolyan veszi az ilyesmit, és igencsak megzavarta szegényt, alig sikerült meggyőznöm, hogy ne legyen tisztaságmániás, ha az lenne, a mi családunkban nemigen élne túl ugyanis. (A Kisbence című könyvről van szó egyébként.)

Az most külön megérne egy misét, hogy a nagyon kevés képet tartalmazó könyvben a gyerek megismeri, hogy melyik mesében szerepel a cicagé. A lényeg viszont közben derült ki: hogy ebben hangzik el a bűvös "buta" szó. És ami egy könyvben van, azt lehet ismételni.

A világ eddig rém egyszerű volt. Beszélgettünk, sétáltunk, mesét olvastunk. Időnként volt egy-egy dvd mese, amit nem ismertem, mert nem büntetem magam azzal, hogy koromhoz nem illő meséket nézzek. Még akkor se, ha komoly emberek szerint a szülőnek ott kell ülni a gyerek előtt, ha nagyritkán bekapcsol neki valamit. Nálunk elég korán kiderült, hogy a félelmetes részeket a gyerek magától kapcsoltatja ki, úgyhogy ez a rész pipálva, én meg legalább olyankor csinálhatok valamit egyedül, amikor mesét néz. TV nélkül élve, csupán a mesedvd-készletünkre hagyatkozva viszont itt is elég jól lehetett kontrollálni, hogy milyen hatások érik. Holnapután viszont kezdődik az ovi, és akkor minden más lesz. Egész nap más gyerekek között lesz, kinyílik előtte egy egész más világ, én meg csak kapkodhatom a fejem, és nyomozhatok, hogy milyen szó, mondat vagy mánia honnan jön. Hát, nem kicsit izgulok.

napsütés és ablak textilkép

Mielőtt elutazom, még mellékelem a bizonyítékot, hogy nem vagyok normális. Ahelyett, hogy aludtam vagy a határidős fordításommal törődtem volna, hétfő éjjel még elkészítettem ezt a búcsúajándékot egy kollégámnak. Az ötlet spontán, a kép viszont már régi. Valamikor több éve ennek egy kicsit részletgazdagabb változatát selyempapírból készítettem el nagy méretben a kollégiumi szobám falára. Az a kép akkor az egész jelenemet jól összefoglalta - most már inkább csak mint kép tetszik. A megajándékozott pedig örült, úgyhogy érdemes volt fél kettőig halasztani az alvást.

őszies horgolmányok

A narancsos színek mindig is elbűvöltek. Nyáron nem gyakran hordom, mert nincs szükség plusz melegítésre, de ősztől tavaszig szinte minden nap van rajtam valami narancsos. Ezt a fonalat még tavaly télen vettem, és olyan sok lehetőséget láttam benne, hogy csak néztem és nem tudtam dönteni. Most viszont alakot öltött visszavonhatatlanul, sál lett belőle - puha, meleg és őszies. Elég keskeny, viszont hosszú, és az egyik oldaláról különféle levélkék lógnak. Az egész egyben van, tehát nem utólag varrtam rá a leveleket. Igyekszem olyan kabátot venni őszre, amelyikhez illik. Ha mégsem sikerül - mert hezitálok a sötétlila, a bézs és a sötétbarna között, és ez csak a sötétbarnához illene -, akkor majd keresek neki új gazdát.


Ez a sapesz viszont máris társkeresőben van. Örülne, ha leendő tulajdonosa hosszú egyenes vagy hosszú enyhén hullámos hajú lenne - ez a fazon ugyanis legjobban ilyen frizurákhoz illik.
A horgolásminta magamhoz képest elég innovatív, ugyanis életemben először önszántamból tettem reliefpálcákat (azokat a bordákat) sapkára. Ez a szupervastag fonal hangosan követelte, én meg beadtam a derekam és nem bántam meg. Citromsárgától a sötétbarnáig változnak a színek - nem túl élénk árnyalatok, mégis vidámak.


A fonalfaló játékba is benevezem ezeket: együtt 13 deka, így eddig összesen 18. (Korábban egyszer jeleztem, hogy már majdnem harmincnál tartok - na, az úgy jön ki, hogy még van egy nagyobb projekt, ami felvett 10-et, de azt még nem mutattam.)

"Madárka az ágon" táska

Nem is tudom, hogy kezdjek hozzá. Mondjuk úgy, hogy minden észérv ellenére. Vagy hogy régi vágyam. Vagy hogy nincs több mentség, ha nem sikerül valami szépen. Szóval hogy kaptam egy varrógépet. Habár a családfenntartó másfél hónapja, ahogy ő mondja, "projekttolmács két projekt között". Habár még nem tudok olyan jól varrni, hogy megszolgáltam volna. Habár soha nem szoktunk még csak közelítőleg sem ilyen drága ajándékot adni egymásnak. (És nem is hiányolom) De az tény, hogy régóta beszélünk róla, helyesebben időről időre szóba hozom, hogy milyen jó volna - persze majd máskor. Amikor jobban megengedhetjük magunknak. Vagy mittudomén. Aztán a múlt hétfőn mégis. Azóta jobbára néztem. Kerülgettem. Nem volt sok időm a múlt héten.


Aztán szombat este nem bírtam tovább, és belevágtam egy táskába. Egész este szabad tűztem. Viszi a rétegeket, mint a vajat a kés. Vagy hogy mondják. Gyönyörű, szabályoshoz közelítő kukacok sikerültek. Már miután sikerült sokadszorra beállítani a szálfeszességet.

Ma meg elkészítettem ezt a madaras applikációt is. A madár ugyanaz, amit én mindig szoktam rajzolni, ha csak úgy firkálgatok. Az meg, hogy ágon ül, úgy jött, hogy van az egyik Tilda könyvben egy ilyen ágas-madaras kép, ami nagyon tetszett. Azon több a gomb, minden kis gally végén gomb van. Nekem ez kicsit soknak tűnt, ezért inkább leveleket applikáltam, és csak egy gombot varrtam, ezt a virágosat, ami még egy Doresz-tunikáról maradt.

Itt pedig látható, hogy milyen díszöltéssel varrtam a pántját. Annyira jók ezek a díszöltések - nemcsak mert szépek, hanem mert remekül meg is erősítik a pántot, tartást adnak neki.

A végén ránézve azért van még levont tanulság: legközelebb pár centivel kisebbre veszem a magasságát. A szélesség nekem így tetszik, az maradhat. És persze legközelebb hajtókával záródót is próbálok majd - azt persze egész más arányokkal, ez szándékosan tarisznyajellegű -, csak jelenleg ennek a pirosnak az utolsó centimétereit használtam fel, úgyhogy nem fért ki.

A belseje a szívecskés anyagból van, amiből a levelek is, és van egy kettéosztott belső zsebe: egy ceruza és egy telefon vagy efféle dolog fér el benne.

Örülök, mert ajándéknak szántam, és utólag végignézve teljesen vállalható, így holnap oda is adom valakinek, aki tudtommal nem olvassa a blogot. (Ha mégis, akkor most kiderül)
Egyetlen izgalom van még: varrás közben valahogy lett egy fekete folt az anyagon. Vajon mi az, ami foghat a varrógépen? Remélem, hogy helyi kezeléssel is kijön, kimosni, megszárítani már nincs idő sajnos.

161. oldal 5. mondat

A mára tervezett utazásunk a sors különös kegyének köszönhetően elmaradt, így van esély rá, hogy épelméjű maradok, hiszen nyertem egy napot, amelynek egyik felét óvodai cuccok beszerzésére, másikat rendrakásra fordítottam, most pedig - mielőtt délutáni sétára vinném az utódot - még arra is szakítok időt, hogy a kedves blogolvasókkal megosszam az általam jelenleg olvasott könyvek 161. oldalának 5. mondatát.

1. Hesse: Demian: (na, ez nagy mák, mert 162 oldalas a könyv, szóval ez már a végkifejlet) "Die Göttin kauerte sich am Boden nieder, hell schimmerte das Mal auf ihrer Stirn."

2. Kevésbé vagyunk szerencsések a Das Montessori- Elternbuch esetében, ott ugyanis a 161. oldal már a Függelék, és nincs 5. mondat.

3. Az egyébként igen érdekes könyv, amit munkaköri kötelességből kezdtem el olvasni, hogy javaslatokat tegyek egy leendő második kiadásban lehetséges rövidítésekről (vagy mi): Fabiny Tamás: Keken András életregénye, amely nagyon izgalmas könyv úgy összességében, de ez a kijelölt mondaton nem látszik: "Rákosi Ordassal kapcsolatban cinikusan arra hivatkozott, hogy elvtársai őt, a pártfőtitkárt a reakció védelmezőjének fogják tartani, ha Ordass szabadlábon marad." Majd javaslom, hogy ennél a mondatnál nyugodtan húzzuk meg.

4. Végül pedig a Biblia, ahol e jeles ponton a közismert Bálám szamara és a hozzá való sztori található: "Bálám ezt felelte Báláknak: Megmondtam már követeidnek is, akiket hozzám küldtél, hogy ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg az Úr parancsát, és nem teszek magamtól sem jót, sem rosszat."

Üdv és további kellemes túlélést mindenkinek!