Kivételesen rózsaszín

Korábban már próbálkoztam a Mamazon-féle párnahuzatruha egyik változatával. Na jó, nem párnahuzatból és nem ruha lett, hanem felső, mindenesetre az elv ugyanaz volt: két téglalapból két-két J alak kivágása, felül zsinórház, bele szalag, és kész. Miután Vacskamati zseniális ötletének köszönhetően pár öltéssel megoldottam, hogy a szalag ne csúszkáljon, egészen használható felső lett, amely ráadásul Nagylány egyik kedvenc ruhadarabja. A másikról, a piros kockásról azóta se akar hallani, de sebaj. Ebből tanulva most már megkérdeztem tőle még varrás előtt, hogy hordana egy ruhát a tervezett anyagból, és mivel leokézta (Zazálea, bocs :D), kezdődhetett a villámvarrás.

Minden úgy indult, hogy pénteken diplomaosztóra mentünk, előtte viszont nyaraltunk, úgyhogy hirtelen szinte semmi tiszta és szalonképes ruha nem volt elérhető. De mert indulásig volt még két óra, egyből eszembe jutott a hipergyors párnahuzatfazon. Később persze kiderült, hogy naív voltam, a varrógép ugyanis megviccelt, de ezt akkor még nem tudhattam. Mivel a korábban itt-ott látott képek alapján nem voltam meggyőződve az egyenes szabás előnyösségéről, inkább egy kicsit A vonalúan rajzoltam meg a szabásmintát. (Igen, fejlődök, már nem egyből az anyagra rajzolok, hanem előbb papírra!) Minden jól is ment egy bizonyos pontig, amikor is a gép elkezdett nemvarrni, illetve nagy hurkokat képezni a fonákon. Minden ilyenkor szokásos állítgatás kipróbálása után kiesett a tű. Jellemző, az nem jutott eszembe, hogy meglazulhatott.

Amíg ezen a témán idegeskedtem, Nagylány valahonnan előkerítette azt a ruháját, ami viszont megfelelt a diplomaosztóra, úgyhogy ezután már minden stressz nélkül dolgozhattam tovább. Az időveszteség miatt azonban csak ma délután sikerült befejeznem a ruhácskát.

Annyit változtattam még, hogy a megkötő most nem szaténszalag, hanem a ruha saját anyagából készült, és ez így sokkal jobb, nem csúszkál ugyanis, meg szerintem elegánsabb is. Hogy ez az A vonal helyesebb, mint az egyenes, az stimmel szerintem, viszont azt már tudom, hogy ez a fazon sem lesz a kedvencem. Egyetlen előnye a gyorsaság, de azért a legközelebbi ruhánál veszem a majd a fáradságot normális fazon kidolgozására. Az anyag viszont nagyon tetszik, ez az egyik első, amit vettem, PW vászon, úgyhogy viszonylag formatartó, könnyű volt varrni - leszámítva a gép említett és nem említett öntörvényűségeit, amelyek persze minden varrásba belerondítanak.

Esti szürkületben, nem túl szép környezetben készültek a képek, viszont már látszik, hogy Nagylánynak kezd megjönni a kedve a pózoláshoz, pedig nem kértem mást, csak hogy álljon egyenesen. Holnap azért igyekszem normális fényben még fényképezni, mert ezen pont az nem látszik, hogy 1. milyen szép az arca 2. milyen szép az anyag.