Régebben a blog volt a hobbi, hiszen írni szerettem (volna). Pontosabban szerettem írni, de kilépve először a tudományos világból, másodszorra meg úgy általában a munka világából, nem volt már apropó. Az írás általában az olvasásból és az élésből táplálkozott. Igen, aki napi tízszer egyenként egy órát (vagy többet) szoptat, annak bőven van ideje eközben olvasni, mást meg úgyse lehet. Szóval 2005 januárjától - csak azért nem decembertől, mert az első hónapot gyakorlatilag végigbőgtem - úgy egy éven keresztül többet olvastam, mint gimis koromban, pedig az nem semmi. Felnőtteknek szólót és a jövőre felkészülve gyerek- és ifjúsági irodalmat is - mégpedig nagyon jó válogatás alapján. (Boldizsár Ildikó írt a gyerekirodalomról egy nagyon jó összefoglalót, sajnos a címét már nem tudom pontosan.) Szóval olvastam és írtam, meg persze csak úgy, az életről, az átéltekről is. Akkoriban még más volt a blogom mottója, mint most, de az a grafomán anya megörökít is remekül visszaadta volna a lényeget.
Most meg az van, hogy habár írni még mindig szeretek, már nagyon keveset olvasok. Mert az időm nem lett több, mint régen, viszont a horgolás is, a varrás is sokat elvisz, minden szabadidőt gyakorlatilag, és még többet, mert az az alap, hogy a háztartásban csak annyit csinálok, hogy ne omoljon össze azonnal látványosan minden. Szóval a blog mint hobbi helyett kialakult lassacskán a blog, amely a hobbiról szól.
Beszélgetek régi-új doktorandusz társakkal, van, aki gyerek mellett summa cum laudeval végzett, van, aki hozzám hasonlóan szépen bedobozolt minden okos cuccot, jegyzeteket, fénymásolatokat, irodalomlistákat.
Néha elkap a hév, hogy újra írni kéne. Nemcsak azt, hogy milyen fonal, milyen szín, hanem valami tartalmasat. (És persze az íráshoz újra olvasni is.) De már ezt a fonalas énemet se tudom egyszerűen félrerakni, a napok pedig továbbra is 24 órából állnak. Duplázni kellene magamat, sokkal egyszerűbb lenne. Habár máskor úgy érzem, még egy is túl sok belőlem. Nemtom.
2009. július 29., szerda
Összehasonlítós
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Tudom, hogy ez rossz valasz, de mindennek meg van a maga ideje;-)
En is az a szerencses mama vagyok, aki Dani mellett fejeztem be a tezisem. Es ezert koszonet Daninak;-) Aztan jottek uj helyzetek es ra kellett jonnom, hogy azokban kell elnem, kulonben baj lesz, nem birom energiaval es alapvetoen felfuggesztettem dolgokat, de idorol idore ujraprobaltam oket.
Es nem szeretem azt az osszehasonlitast, hogy azok kozt, akikkel egyutt vegeztem van akit epp docensnek neveztek ki, engem meg... En pl felfuggesztettem a szakkutatast, de helyette az analitikus kepesegem a gyerekneveles fele forditottam.
Mostanra mar ugy megvaltozott megint a helyzet, hogy nehez is elhinnem;-) A heten 3 konyvet olvastam es tudnak ugy jatszani, hogy itt varrok;-) alig tudom mit csinaljak:-)
A lenyeg;-) az amiert jol irsz az nem valtozott(osszeszedettseg, inteligencia, logikus gondolkodas stb), csak a diszletek. Vannak most is kerdesek, amikben irhatsz es jo is ha irsz minden nagyobb kutatomunka nelkul (pl, mikor az eredeiseg masolas volt tema), szerintem csinald is:-) ez olyan mikor az ember torna elott bemelegit.
Szintén zenész, de nem duplikálni kellene magunkat, az nem elég. Én most ismerkedem a határaimmal, milyen jó a terápia, az ember 41 évesen is tanul újat. :o)
Az írás nagy szerelem, főleg, ha belépek egy könyvesboltba és meglátom, miket adnak el könyv címén. :o(
Meg egyébként is.
Ja, jó tanácsot adni nem tudok. Csak értelek, szimplán.
Luther Márton bölcsessége: Miközben a sörömet iszogatom, terjed az evangélium Németországban.
Nem kell mindent egyszerre. A sörivásnak is, meg a varrogatásnak is megvan a maga ideje és szerepe. A lényeg meg amúgyis túl van rajtuk. És bennük is van :)
Úgyhogy örülni, örülni, örülni.
Előttem jól leírták...Ettől függetlenül én is szeretném, ha a nap 48 órából állna:)))
Az talán elég volna...
Megjegyzés küldése