Habár nem hittem benne...

... azért kötelességből betoltam a sütőbe. Nem mintha éhes lettem volna, de a lelkiismeretem jelzett, hogy ha már előző nap se főztem - ha nem számítjuk kukoricát délre és a rettentően sikerült bolti tortellinit estére - akkor legalább vasárnap. A gyerekek szemét mondjuk elalvás előtt sikerül kiszúrnom egy banán-őszibarack turmixszal (képletesen persze), na de gondos anya főtt ételt is készít. Pláne vasárnap. Még akkor is, ha történetesen 40 fok van. És ha emelett még dolgozik is. Mármint anya.

Szóval felvágtam korongokra három kisebb padlizsánt - ami egy hete vár arra, hogy zakuszka legyen belőle, persze hiába -, besóztam és kikentem olajjal egy nagy tepsit. Repceolajjal, mert az oliva épp elfogyott, és gondoltam, kipróbálom, milyen a frissen diós ízű repceolaj sütve. (Amúgy semmi különös.) Szétterítettem a padlizsánkorongokat, rátettem még vagy nyolc koktélparadicsomot félbevágva és két nagy gombát felszeletelve, meg egy fej lilahagymát is szintén középnagyságúra vágva. Még egy sózás és egy jó adag szárított csombort szórtám rá, gondolva, hogy ugyan nem hiszem, hogy ez az egész ehető lesz, de inkább legyek rossz szakács, mint gondatlan anya és feleség, ugyebár, na és Polcz Alaine azt írja, hogy a padlizsán csomborral az igazi, én meg hiszek neki.

És akkor még jól leöntve az egészet az olajjal, annyira, hogy közben azt hittem, már túl sok is lesz, betoltam a sütőbe, és elvonultam megnézni Apahajó legutóbbi osztálytalálkozójáról készült dévédét, amit a friss osztálytalálkozóról hazaérve akart megmutatni. Feszült figyelemmel követtem az eseményeket, pláne amikor ő taglalta öt éve, hogy nem, még nincs feleség, sőt gyerek se, viszont remekül nézett ki, kábé 10 évvel fiatalabbnak, mint a többi osztálytársa, akik már lestrapálódtak a gyereknevelésben. Szóval nosztalgiáztam egy sort, közben meg végig nem hittem benne, hogy ehető lesz a Cucc a Sütőben, de mert éhes se voltam igazán, ez a tény nem kavart fel. Aztán vagy háromnegyed óra elteltével tányérra szedtük, csavartam rá jó sok citromlevet, mert az szinte mindennek jót tesz, Apahajó javaslatára vágtunk hozzá fetát s még némi friss paradicsomot is, aztán megkóstoltam, és csak annyit tudtam mondani: kishitű voltam.

De mert ez nem gasztroblog, fényképet nem mellékelek. :)