Vannak emberek, aki nem látnak. Vannak, akik nem hallanak. Vannak, akik nem tudnak járni. És vannak, akik nem tudnak örülni az ajándékoknak. Nem egy konkrét ajándéknak, nem is egy bizonyos személytől kapott ajándékoknak, hanem úgy általában az ajándékoknak. Ezért aztán mindenkinek hangoztatják, sőt, külön kérik, hogy nekik semmit, soha. Mert mindenük van, ami fontos.
Azt hiszem, az ilyen emberek a legszegényebbek. Nincs ugyanis kíváncsiság és nyitottság bennük, hogy hoz-e még valami váratlan szépet az élet. Mondjuk egy másik emberen keresztül.
Én pedig természetesen senkire nem erőltetek rá semmit. Magamat pláne.
2009. augusztus 7., péntek
Mai okosság
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Az ilyenekre ne is pazarolj energiát-nem érdemlik meg.....
Csatlakozom az előttem szólóhoz..
Én is csak csatlakozni tudok. Ő lesz szegényebb, nem Te!
Én ezt nem is értem, mert én az ajándékozásba mindig komoly energiákat fektetek, hogy ne csak azért kapjon valaki valamit, mert itt az ideje, hanem , mert tényleg arra vágyik.... és itt most nem is feltétlenül a tárgyiasult formákra gondolok, hanem például egy adott élmény megszerzvezésére az ünnepelt részére...
Az én problémám inkább az, hogy bár látom a betalált ajándékok hatását én ezt nem igazán kapom vissza másoktól. Én biztosan nem mondanám soha, hogy nekem ne adjanak ezt vagy azt:-)))
Ó, én is nagyon szeretek ajándékot kapni! Adni is persze - ez utóbbinál viszont tényleg nagyon kell tudni, hogy ki mit szokott értékelni.
Amit én mostanában nagyon szeretek, az a dolgok örökös áramlása. Kapok valakitől valamit, épp nem tudom sehogy viszonozni, de jön másvalaki, akinek meg én tudok valamit adni, és a dolgok, legalábbis azt remélem, valahol összeérnek.
Megjegyzés küldése