anyahajó

panyizsuzsi - anyahajó kooprodukció

2009-09-11T16:00:00.004+02:00

Hogy mik ezek itt csatasorban? Sálak. De valami nagyon fontos még hiányzik róluk. Hogy mi, azt megtudhatod, ha vasárnap kilátogatsz a WAMP-ra panyizsuzsi standjához vagy bekukkantasz a webshopjába. Ha délelőtt jössz a WAMP-ra, még találkozhatunk is!

Annyit elárulhatok, hogy élőben, ha szégyellősségüket levetkőzve kibontakoznak, még sokkal szebbek, mint képen. Érzékeny nyakúak kedvéért 100% pamutból az ősz kedvenc színeiben készültek, és ahogy mondani szokták, limitált szériában - mindegyikből csak kettő van. Hogy viselőik valóban egyedinek érezhessék magukat. Boldog őszt mindenkinek! :D

P.s.: ez a bejegyzés valóban az utolsó itt - csak azok kedvéért, akik még nem váltottak. Folytatás az Anyahajó új vizeken blogon: horgolások, történetek, egyebek. Nézzetek be!

It was the last post here - come and see my new blog and new life period here!

folytatás

2009-08-30T07:57:00.002+02:00

Időnként jön a változtatás iránti belső szükséglet :D
Most is új vizekre evezek, ahol továbbra is szeretettel várok minden kedves utastársat. Folytatás itt!

Minden eddigi közös élményt köszönök!

Anya nyomoz

2009-08-25T21:54:00.004+02:00

Egy ideje már azon bosszankodom, hogy Nagylány kábé mindenre azt mondja, hogy "buta". Buta ő maga, az asztal, az öccse, a zöldbabfőzelék, minden a világon. Sok nevelési hibát elkövettem, aláírom, de egyben biztos vagyok: SOHA nem mondtam azt, hogy buta. Még csak azt sem, hogy bután viselkedik vagy butaság. Ó, igen, azt, hogy "hülyeség", gyakran mondom, de úgy érzem, az egészen mást jelent, és sokkal kevésbé sértő, megbélyegző, mint a "buta". Főleg, mert őróla is sok rosszat el lehet mondani, de spec pont nem azt, hogy buta. Hát akkor honnan a búsnyavalyából jön ez a szöveg? Egy ideig gyanakodtam, hogy nagyszülői hatás. Hallottam ugyanis, ahogy merő jóindulatból azt mondták valamilyen szituban, hogy "K. még kis butuska, ő még nem tudja." Amikor ezt meghallottam, rögtön kértem, hogy lehetőleg ne mondják, még kedvességből se, mert ha jobban megnézzük, K. sem kis butuska, nagyon is okos, mindent ért és tud, amit kora szerint értenie és tudnia kell, legfeljebb nincs kedve jónak lenni - ennek viszont semmi köze a butasághoz. Nyilván nem tudom ellenőrizni, hogy tényleg nem hangzott-e el többet az ominózus szó, de feltételezem, hogy figyelembe vették a kérésemet.

Nagylány "butázása" viszont maradt, és ez egyre jobban bosszantott engem. Legjobban az, amikor magára vagy K.-ra mondta - valahogy nem szeretném, ha ez a mondat egész életükre beléjük égne, márpedig az ilyen sommás mondatok hajlamosak az ilyesmire.

Ma meseolvasás közben megoldódott a rejtély. Van egy mesekönyv, amit ugyan én vettem, de általában nem én szoktam belőle olvasni, így nem minden mesét ismerek belőle. Azok alapján, amiket ismerek, néha nagyon szeretem, néha nagyon nem. Jól eltalál hangulatokat, néha viszont idegesítő - az a rész például, amikor az anyuka mindent meg akar mosni, mert mindenen rajta van a bacilus. A gyerek még komolyan veszi az ilyesmit, és igencsak megzavarta szegényt, alig sikerült meggyőznöm, hogy ne legyen tisztaságmániás, ha az lenne, a mi családunkban nemigen élne túl ugyanis. (A Kisbence című könyvről van szó egyébként.)

Az most külön megérne egy misét, hogy a nagyon kevés képet tartalmazó könyvben a gyerek megismeri, hogy melyik mesében szerepel a cicagé. A lényeg viszont közben derült ki: hogy ebben hangzik el a bűvös "buta" szó. És ami egy könyvben van, azt lehet ismételni.

A világ eddig rém egyszerű volt. Beszélgettünk, sétáltunk, mesét olvastunk. Időnként volt egy-egy dvd mese, amit nem ismertem, mert nem büntetem magam azzal, hogy koromhoz nem illő meséket nézzek. Még akkor se, ha komoly emberek szerint a szülőnek ott kell ülni a gyerek előtt, ha nagyritkán bekapcsol neki valamit. Nálunk elég korán kiderült, hogy a félelmetes részeket a gyerek magától kapcsoltatja ki, úgyhogy ez a rész pipálva, én meg legalább olyankor csinálhatok valamit egyedül, amikor mesét néz. TV nélkül élve, csupán a mesedvd-készletünkre hagyatkozva viszont itt is elég jól lehetett kontrollálni, hogy milyen hatások érik. Holnapután viszont kezdődik az ovi, és akkor minden más lesz. Egész nap más gyerekek között lesz, kinyílik előtte egy egész más világ, én meg csak kapkodhatom a fejem, és nyomozhatok, hogy milyen szó, mondat vagy mánia honnan jön. Hát, nem kicsit izgulok.

napsütés és ablak textilkép

2009-08-20T19:53:00.002+02:00

Mielőtt elutazom, még mellékelem a bizonyítékot, hogy nem vagyok normális. Ahelyett, hogy aludtam vagy a határidős fordításommal törődtem volna, hétfő éjjel még elkészítettem ezt a búcsúajándékot egy kollégámnak. Az ötlet spontán, a kép viszont már régi. Valamikor több éve ennek egy kicsit részletgazdagabb változatát selyempapírból készítettem el nagy méretben a kollégiumi szobám falára. Az a kép akkor az egész jelenemet jól összefoglalta - most már inkább csak mint kép tetszik. A megajándékozott pedig örült, úgyhogy érdemes volt fél kettőig halasztani az alvást.

őszies horgolmányok

2009-08-19T14:50:00.003+02:00

A narancsos színek mindig is elbűvöltek. Nyáron nem gyakran hordom, mert nincs szükség plusz melegítésre, de ősztől tavaszig szinte minden nap van rajtam valami narancsos. Ezt a fonalat még tavaly télen vettem, és olyan sok lehetőséget láttam benne, hogy csak néztem és nem tudtam dönteni. Most viszont alakot öltött visszavonhatatlanul, sál lett belőle - puha, meleg és őszies. Elég keskeny, viszont hosszú, és az egyik oldaláról különféle levélkék lógnak. Az egész egyben van, tehát nem utólag varrtam rá a leveleket. Igyekszem olyan kabátot venni őszre, amelyikhez illik. Ha mégsem sikerül - mert hezitálok a sötétlila, a bézs és a sötétbarna között, és ez csak a sötétbarnához illene -, akkor majd keresek neki új gazdát.

Ez a sapesz viszont máris társkeresőben van. Örülne, ha leendő tulajdonosa hosszú egyenes vagy hosszú enyhén hullámos hajú lenne - ez a fazon ugyanis legjobban ilyen frizurákhoz illik.
A horgolásminta magamhoz képest elég innovatív, ugyanis életemben először önszántamból tettem reliefpálcákat (azokat a bordákat) sapkára. Ez a szupervastag fonal hangosan követelte, én meg beadtam a derekam és nem bántam meg. Citromsárgától a sötétbarnáig változnak a színek - nem túl élénk árnyalatok, mégis vidámak.

A fonalfaló játékba is benevezem ezeket: együtt 13 deka, így eddig összesen 18. (Korábban egyszer jeleztem, hogy már majdnem harmincnál tartok - na, az úgy jön ki, hogy még van egy nagyobb projekt, ami felvett 10-et, de azt még nem mutattam.)

"Madárka az ágon" táska

2009-08-17T19:35:00.005+02:00

Nem is tudom, hogy kezdjek hozzá. Mondjuk úgy, hogy minden észérv ellenére. Vagy hogy régi vágyam. Vagy hogy nincs több mentség, ha nem sikerül valami szépen. Szóval hogy kaptam egy varrógépet. Habár a családfenntartó másfél hónapja, ahogy ő mondja, "projekttolmács két projekt között". Habár még nem tudok olyan jól varrni, hogy megszolgáltam volna. Habár soha nem szoktunk még csak közelítőleg sem ilyen drága ajándékot adni egymásnak. (És nem is hiányolom) De az tény, hogy régóta beszélünk róla, helyesebben időről időre szóba hozom, hogy milyen jó volna - persze majd máskor. Amikor jobban megengedhetjük magunknak. Vagy mittudomén. Aztán a múlt hétfőn mégis. Azóta jobbára néztem. Kerülgettem. Nem volt sok időm a múlt héten.

Aztán szombat este nem bírtam tovább, és belevágtam egy táskába. Egész este szabad tűztem. Viszi a rétegeket, mint a vajat a kés. Vagy hogy mondják. Gyönyörű, szabályoshoz közelítő kukacok sikerültek. Már miután sikerült sokadszorra beállítani a szálfeszességet.

Ma meg elkészítettem ezt a madaras applikációt is. A madár ugyanaz, amit én mindig szoktam rajzolni, ha csak úgy firkálgatok. Az meg, hogy ágon ül, úgy jött, hogy van az egyik Tilda könyvben egy ilyen ágas-madaras kép, ami nagyon tetszett. Azon több a gomb, minden kis gally végén gomb van. Nekem ez kicsit soknak tűnt, ezért inkább leveleket applikáltam, és csak egy gombot varrtam, ezt a virágosat, ami még egy Doresz-tunikáról maradt.

Itt pedig látható, hogy milyen díszöltéssel varrtam a pántját. Annyira jók ezek a díszöltések - nemcsak mert szépek, hanem mert remekül meg is erősítik a pántot, tartást adnak neki.

A végén ránézve azért van még levont tanulság: legközelebb pár centivel kisebbre veszem a magasságát. A szélesség nekem így tetszik, az maradhat. És persze legközelebb hajtókával záródót is próbálok majd - azt persze egész más arányokkal, ez szándékosan tarisznyajellegű -, csak jelenleg ennek a pirosnak az utolsó centimétereit használtam fel, úgyhogy nem fért ki.

A belseje a szívecskés anyagból van, amiből a levelek is, és van egy kettéosztott belső zsebe: egy ceruza és egy telefon vagy efféle dolog fér el benne.

Örülök, mert ajándéknak szántam, és utólag végignézve teljesen vállalható, így holnap oda is adom valakinek, aki tudtommal nem olvassa a blogot. (Ha mégis, akkor most kiderül)
Egyetlen izgalom van még: varrás közben valahogy lett egy fekete folt az anyagon. Vajon mi az, ami foghat a varrógépen? Remélem, hogy helyi kezeléssel is kijön, kimosni, megszárítani már nincs idő sajnos.

161. oldal 5. mondat

2009-08-15T15:07:00.004+02:00

A mára tervezett utazásunk a sors különös kegyének köszönhetően elmaradt, így van esély rá, hogy épelméjű maradok, hiszen nyertem egy napot, amelynek egyik felét óvodai cuccok beszerzésére, másikat rendrakásra fordítottam, most pedig - mielőtt délutáni sétára vinném az utódot - még arra is szakítok időt, hogy a kedves blogolvasókkal megosszam az általam jelenleg olvasott könyvek 161. oldalának 5. mondatát.

1. Hesse: Demian: (na, ez nagy mák, mert 162 oldalas a könyv, szóval ez már a végkifejlet) "Die Göttin kauerte sich am Boden nieder, hell schimmerte das Mal auf ihrer Stirn."

2. Kevésbé vagyunk szerencsések a Das Montessori- Elternbuch esetében, ott ugyanis a 161. oldal már a Függelék, és nincs 5. mondat.

3. Az egyébként igen érdekes könyv, amit munkaköri kötelességből kezdtem el olvasni, hogy javaslatokat tegyek egy leendő második kiadásban lehetséges rövidítésekről (vagy mi): Fabiny Tamás: Keken András életregénye, amely nagyon izgalmas könyv úgy összességében, de ez a kijelölt mondaton nem látszik: "Rákosi Ordassal kapcsolatban cinikusan arra hivatkozott, hogy elvtársai őt, a pártfőtitkárt a reakció védelmezőjének fogják tartani, ha Ordass szabadlábon marad." Majd javaslom, hogy ennél a mondatnál nyugodtan húzzuk meg.

4. Végül pedig a Biblia, ahol e jeles ponton a közismert Bálám szamara és a hozzá való sztori található: "Bálám ezt felelte Báláknak: Megmondtam már követeidnek is, akiket hozzám küldtél, hogy ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg az Úr parancsát, és nem teszek magamtól sem jót, sem rosszat."

Üdv és további kellemes túlélést mindenkinek!

csak rövid info

2009-08-13T12:29:00.002+02:00

Kicsit túlvállaltam-túlszerveztem magam e hétre, így a fonal- és anyagfaló játékhoz még mindig nem csináltam linklistát. Vasárnapig már biztos nem is fog beleférni, de igazából 24-én fogok fellélegezni ebből az ámokfutásból. Ettől persze a játék folyik, lehet strigulázni. Én már majdnem 30 dekánál tartok :) Bedilizés ellen hatásos!

Az első öt deka

2009-08-11T19:25:00.007+02:00

o
A fonalfaló játék első öt dekáját a játék kezdetének másnapján abszolváltam - ez a színgazdag és puha beret készült. Pár bejegyzéssel ezelőtt mutattam egy ehhez hasonló sapkát, amit egy blogon talált minta átdolgozásával horgoltam. Most még tovább merészkedtem a változtatásban, csak egy részletet tartottam meg belőle (a lyuksoroknál a fifikás sorfordulót), a többi jött magától. A régebbiekhez képest ez egy egyszerű fazon, nem bővül túlságosan a felső rész és az alsó jóval hirtelenebbül szűkül - kevesebb sallang, határozott nőknek. A tapintásáért rajongok, nagyon puha, részben gyapjú - a nem szúrós fajta. Ezzel vágok bele újra a meskázásba- további képek ott találhatók.

Megnyugtató

2009-08-11T11:07:00.002+02:00

Idén három könyvet olvastam végig. Az egyik könnyű kis olvasmány, a másodikat a gyerekek nélküli szabadság alatt, ezt a mostanit meg túlnyomórészt a Margitszigeten pléden elnyúlva, amíg a gyerekeket másik szülőjük tartotta számon (szórakoztatni nem nagyon kellett őket, végül is volt a közelben bot meg narancssárgabogyós bokor). Ennek mindössze annyiban van jelentősége, hogy kezdek megnyugodni, ezek szerint mégsem lettem pár év alatt szellemileg igénytelen, agyhiányos felnőtt, mindössze az időm lett kevesebb, mint régen. Ez meg akár még változhat is, úgyhogy van remény.

Tanulmányi kirándulás augusztusban

2009-08-08T22:51:00.003+02:00

Már május környékén megtettük az első előkészületeket. Odaadtam Zsukkának egy kis textilcsomagot, hogy azokból az anyagokból varrjon nekem egy táskát. Aztán később - vagy korábban, már nem tudom -, beszéltük, hogy egyszer szeretném megnézni, ahogy táskát varr, mert én olyan vagyok, hogy video meg képes beszámoló alapján nem tudok eligazodni, látnom kell a dolgokat élőben.

Ma pedig úgy jött ki, hogy a két kérést összekombináltuk, megvarrtuk a táskát, én meg közben minden lépést néztem és memorizálni próbáltam. Varrtuk - azért ez kicsit nagyképű fogalmazás, hiszen én csak egy fázist próbáltam ki: életemben először szabad tűzést a táska hátlapján. Nem épp szabályos kukacok, de azért vállalható így, elsőre. A többi résznél csak néztem és okosodtam és ámuldoztam.

A táska egyébként fekete lett, kívülről egyelőre semmi dísz - gyorsaságra mentünk, mert közben azért ott volt mellékesen négy darab kiskorú is -, emiatt Apahajó nem is akarta elhinni, hogy az enyém a táska. Na de fog még díszítést kapni, nem kell félni, és akkor lencsevégre is kapom. Azt is elárulom, hogy ez a dísz olyan lesz, mint a viccbeli kék lovon hazamenés. Még sosem csináltam, legalábbis nem tudatosan, így izgalmas, új terep.

És azt hiszem, eljött a pillanat, amikor a "Világ legjobb sógornője" díjat ki kell osztanom :D

Mai okosság

2009-08-07T23:13:00.005+02:00

Vannak emberek, aki nem látnak. Vannak, akik nem hallanak. Vannak, akik nem tudnak járni. És vannak, akik nem tudnak örülni az ajándékoknak. Nem egy konkrét ajándéknak, nem is egy bizonyos személytől kapott ajándékoknak, hanem úgy általában az ajándékoknak. Ezért aztán mindenkinek hangoztatják, sőt, külön kérik, hogy nekik semmit, soha. Mert mindenük van, ami fontos.

Azt hiszem, az ilyen emberek a legszegényebbek. Nincs ugyanis kíváncsiság és nyitottság bennük, hogy hoz-e még valami váratlan szépet az élet. Mondjuk egy másik emberen keresztül.

Én pedig természetesen senkire nem erőltetek rá semmit. Magamat pláne.

Felélni a gombolyagokat avagy Fonalfaló Játék

2009-08-04T22:47:00.004+02:00

Ez a célom mostantól számított egy éven belül. Mert van otthon nem kevés. Gyönyörűek. Van, amiből nagy mennyiség, van amiből csak egy gombolyag, netán csak megkezdett. Annyi bennük a lehetőség, hogy győzzem fejben tartani. Mert a fejem is hemzseg már az ötletektől: miből lenne jó vállkendő, stóla, gyerekkalap vagy épp applikáció, nyaklánc, egyéb apróságok. Az idő véges, de ez közhely, és mindenki küzd vele, ha kétszer ennyi lenne, se volna elég. Mostanában sok új fonal is költözött hozzánk, pedig a polc, amit fonalaknak vettünk annakidején - hogy ne heverjenek szerte a lakásban mindenfele - már rég megtelt, sőt még pár kosár meg egyéb tároló is. Úgy döntöttem, hogy ennek sürgősen véget kell vetni.

Nem akarok betarthatatlan fogadalmakat tenni - azaz olyat, hogy egy évig nem veszek új fonalat, vagy effélék -, hiszen jöhet bármikor egy konkrét feladat, amit a meglévőkből nem lehet megoldani, és akkor a fogadalomnak annyi. Viszont kitaláltam egy jó mókát. Azaz akár móka is lehet, ha társakra lelek. Olyanokra, akiket szintén beterít otthon a fonál. Játszhatnánk egyet.

A játék lényege az lenne, hogy adnánk magunknak egy évet, hogy a készleteinket feléljük - mindenki a sajátját, persze. Aki kedvet érez a csatlakozáshoz, az megpróbál egy új munka kezdetekor az otthon lévő fonalakra koncentrálni, azokból kötni, horgolni. Rovancsolunk az év kezdetekor (mondjuk gurigákat számolva), és aztán mondjuk egy év múlva, és aki a legszorgalmasabban horgolta, kötötte az otthoni készletet, az kap egy meglepetést tőlem. Ez még elég körvonalazatlan, elismerem, lehet tovább fejleszteni a szabályokat. Igazából az lenne nekem a fontos, hogy ne egyedül küzdjek egy ilyen feladattal. Ahogy fogyni is könnyebb csapatban - állítólag -, úgy a fonalkészletet karcsúsítani is. Mit szóltok, van kedve valakinek csatlakozni? Én mindenképp elkezdem, a hétvégén számolok gombolyagokat, és előre félek az eredménytől...

Nem és nem akar enni a gyerek

2009-08-04T18:10:00.008+02:00

Mert meleg van. Mert a gyümölcs és a zöldség fúj. Kivéve, ha a gyümölcs szeder, mellesleg pedig ünneplő ruha van rajta, mert két perc múlva indulnánk valahova. (A dolgok további kimenetelét nem szükséges hosszasan taglalni.)A hús is fúj, valamint a köretek, a sajtok és a felvágottak. Az egyedüli ehető dolog számára pár hete a tej. Álánátúúúr.

Nincs ellenemre a tejivás, bár ha utánagondolok, nem szokták ajánlani, hogy naponta egy liter tehéntejet kapjon egy másféléves. Ha viszont mást nem kíván, és addig nem hagyja abba az üvöltést, amíg tejet nem kap, akkor sok út nem áll az anya előtt.

Tegnap viszont gondoltam egy merészet, málnát és őszibarackot turmixoltam el a tejjel. És csodák csodája, ez csúszott. Érzem, ráállok a tejturmixokra a nyár további részében. Persze szigorúan oben ohne. Mármint a gyerek.

(Most látom csak, a problémával nem vagyok egyedül.)

Habár nem hittem benne...

2009-08-03T13:13:00.003+02:00

... azért kötelességből betoltam a sütőbe. Nem mintha éhes lettem volna, de a lelkiismeretem jelzett, hogy ha már előző nap se főztem - ha nem számítjuk kukoricát délre és a rettentően sikerült bolti tortellinit estére - akkor legalább vasárnap. A gyerekek szemét mondjuk elalvás előtt sikerül kiszúrnom egy banán-őszibarack turmixszal (képletesen persze), na de gondos anya főtt ételt is készít. Pláne vasárnap. Még akkor is, ha történetesen 40 fok van. És ha emelett még dolgozik is. Mármint anya.

Szóval felvágtam korongokra három kisebb padlizsánt - ami egy hete vár arra, hogy zakuszka legyen belőle, persze hiába -, besóztam és kikentem olajjal egy nagy tepsit. Repceolajjal, mert az oliva épp elfogyott, és gondoltam, kipróbálom, milyen a frissen diós ízű repceolaj sütve. (Amúgy semmi különös.) Szétterítettem a padlizsánkorongokat, rátettem még vagy nyolc koktélparadicsomot félbevágva és két nagy gombát felszeletelve, meg egy fej lilahagymát is szintén középnagyságúra vágva. Még egy sózás és egy jó adag szárított csombort szórtám rá, gondolva, hogy ugyan nem hiszem, hogy ez az egész ehető lesz, de inkább legyek rossz szakács, mint gondatlan anya és feleség, ugyebár, na és Polcz Alaine azt írja, hogy a padlizsán csomborral az igazi, én meg hiszek neki.

És akkor még jól leöntve az egészet az olajjal, annyira, hogy közben azt hittem, már túl sok is lesz, betoltam a sütőbe, és elvonultam megnézni Apahajó legutóbbi osztálytalálkozójáról készült dévédét, amit a friss osztálytalálkozóról hazaérve akart megmutatni. Feszült figyelemmel követtem az eseményeket, pláne amikor ő taglalta öt éve, hogy nem, még nincs feleség, sőt gyerek se, viszont remekül nézett ki, kábé 10 évvel fiatalabbnak, mint a többi osztálytársa, akik már lestrapálódtak a gyereknevelésben. Szóval nosztalgiáztam egy sort, közben meg végig nem hittem benne, hogy ehető lesz a Cucc a Sütőben, de mert éhes se voltam igazán, ez a tény nem kavart fel. Aztán vagy háromnegyed óra elteltével tányérra szedtük, csavartam rá jó sok citromlevet, mert az szinte mindennek jót tesz, Apahajó javaslatára vágtunk hozzá fetát s még némi friss paradicsomot is, aztán megkóstoltam, és csak annyit tudtam mondani: kishitű voltam.

De mert ez nem gasztroblog, fényképet nem mellékelek. :)

sapkák

2009-08-01T17:24:00.007+02:00

Ez a mai nap ilyen, csak úgy teszem fel egymás után a bejegyzéseket. Letöltöttem pár(száz) képet a fényképezőgépről, így meg tudok mutatni még két sapkát.

Az előtörténetről annyit, hogy május-júniusban részt vettem egy swapban. Hozzám hasonló sapkamániások voltak a csapatban, sapkákat, kalapokat készítettünk egymásnak. Én egy Iowa-beli lányt kaptam párnak - ami persze a távolsági csomagküldés tempója miatt okozott némi stresszt -, aki szintén horgolós. Így nemcsak egy sapkát kaptam tőle, hanem rögtön a mintát is, ami alapján készítette. Ezt a kapott sapit még nem is fotóztam, na majd az is eljön télen. Az alábbi kettőt már én horgoltam.

Mondjuk az eredeti minta valószínű nagyon vastag fonalból készülhetett, nekem meg nem volt itthon hipersuperbulky fonalam (lehet egyáltalán ilyesmit kapni Mo-on? tippeket szívesen fogadok.) Szóval alakítottam, hozzáadtam egy sort itt, kettőt ott, hármat amott, több szemre is kezdtem, szóval az eredetivel már csak az a részlet köti össze az én sapimat, hogy van benne néhány nagyimintás sor, és a sorkezdés trükkje. Ezt leírom, mert szerintem nagyon hasznos más esetekben is, például amikor színváltás nélkül akar az ember nagyimintás négyzetet horgolni. Amikor kész az első nagyimintás sor, akkor a három magasítóláncszem után egyszerűen megfordítja az ember a horgolást és a visszáján készíti a következő sort. Így pont kijön a sakktábla-jelleg, és nem kellenek áthidaló szemek.

A lila sapi eredetileg újszülöttnek készült volna, végül mégis Nelli baba kapta meg. Szerintem vagány. Hihetetlen, de ez is ugyanaz a minta, csak épp jóval vékonyabb fonalból, Cataniából, így automatikusan kisebb lett.

A rózsaszín barna átmenetekkel Nagylányé lesz télen. Nem vitt rá a lélek, hogy felvetessem vele a fényképek kedvéért 40 fokban. Ha jó lesz még rá az a kabát, amit tavaly tavasszal azért vettünk kicsit nagyobb méretben, hogy ősszel is hordhassa még, akkor remekül fog harmonizálni, az ugyanis egy pontilyenbarna apró rózsaszín kiegészítő részekkel. Hát, remélem... Ez a fonal is Pécsről származik - jó város, nem igaz?

A minta a creativeyarn.blogspot.com címről van. Sok más szép is van ezen, érdemes nézelődni. Megint egy bizonyíték, hogy nincs új a nap alatt, pár jegyzetfüzetben már rég létező ötletemet láttam itt megvalósítva.

Készülő babatakaró

2009-08-01T14:49:00.001+02:00

Majd csipkemintás széle lesz. A színe picit mályvásabb, mint a képen.

Összehasonlítós

2009-07-29T21:45:00.004+02:00

Régebben a blog volt a hobbi, hiszen írni szerettem (volna). Pontosabban szerettem írni, de kilépve először a tudományos világból, másodszorra meg úgy általában a munka világából, nem volt már apropó. Az írás általában az olvasásból és az élésből táplálkozott. Igen, aki napi tízszer egyenként egy órát (vagy többet) szoptat, annak bőven van ideje eközben olvasni, mást meg úgyse lehet. Szóval 2005 januárjától - csak azért nem decembertől, mert az első hónapot gyakorlatilag végigbőgtem - úgy egy éven keresztül többet olvastam, mint gimis koromban, pedig az nem semmi. Felnőtteknek szólót és a jövőre felkészülve gyerek- és ifjúsági irodalmat is - mégpedig nagyon jó válogatás alapján. (Boldizsár Ildikó írt a gyerekirodalomról egy nagyon jó összefoglalót, sajnos a címét már nem tudom pontosan.) Szóval olvastam és írtam, meg persze csak úgy, az életről, az átéltekről is. Akkoriban még más volt a blogom mottója, mint most, de az a grafomán anya megörökít is remekül visszaadta volna a lényeget.
Most meg az van, hogy habár írni még mindig szeretek, már nagyon keveset olvasok. Mert az időm nem lett több, mint régen, viszont a horgolás is, a varrás is sokat elvisz, minden szabadidőt gyakorlatilag, és még többet, mert az az alap, hogy a háztartásban csak annyit csinálok, hogy ne omoljon össze azonnal látványosan minden. Szóval a blog mint hobbi helyett kialakult lassacskán a blog, amely a hobbiról szól.
Beszélgetek régi-új doktorandusz társakkal, van, aki gyerek mellett summa cum laudeval végzett, van, aki hozzám hasonlóan szépen bedobozolt minden okos cuccot, jegyzeteket, fénymásolatokat, irodalomlistákat.
Néha elkap a hév, hogy újra írni kéne. Nemcsak azt, hogy milyen fonal, milyen szín, hanem valami tartalmasat. (És persze az íráshoz újra olvasni is.) De már ezt a fonalas énemet se tudom egyszerűen félrerakni, a napok pedig továbbra is 24 órából állnak. Duplázni kellene magamat, sokkal egyszerűbb lenne. Habár máskor úgy érzem, még egy is túl sok belőlem. Nemtom.

Kivételesen rózsaszín

2009-07-27T22:16:00.006+02:00

Korábban már próbálkoztam a Mamazon-féle párnahuzatruha egyik változatával. Na jó, nem párnahuzatból és nem ruha lett, hanem felső, mindenesetre az elv ugyanaz volt: két téglalapból két-két J alak kivágása, felül zsinórház, bele szalag, és kész. Miután Vacskamati zseniális ötletének köszönhetően pár öltéssel megoldottam, hogy a szalag ne csúszkáljon, egészen használható felső lett, amely ráadásul Nagylány egyik kedvenc ruhadarabja. A másikról, a piros kockásról azóta se akar hallani, de sebaj. Ebből tanulva most már megkérdeztem tőle még varrás előtt, hogy hordana egy ruhát a tervezett anyagból, és mivel leokézta (Zazálea, bocs :D), kezdődhetett a villámvarrás.

Minden úgy indult, hogy pénteken diplomaosztóra mentünk, előtte viszont nyaraltunk, úgyhogy hirtelen szinte semmi tiszta és szalonképes ruha nem volt elérhető. De mert indulásig volt még két óra, egyből eszembe jutott a hipergyors párnahuzatfazon. Később persze kiderült, hogy naív voltam, a varrógép ugyanis megviccelt, de ezt akkor még nem tudhattam. Mivel a korábban itt-ott látott képek alapján nem voltam meggyőződve az egyenes szabás előnyösségéről, inkább egy kicsit A vonalúan rajzoltam meg a szabásmintát. (Igen, fejlődök, már nem egyből az anyagra rajzolok, hanem előbb papírra!) Minden jól is ment egy bizonyos pontig, amikor is a gép elkezdett nemvarrni, illetve nagy hurkokat képezni a fonákon. Minden ilyenkor szokásos állítgatás kipróbálása után kiesett a tű. Jellemző, az nem jutott eszembe, hogy meglazulhatott.

Amíg ezen a témán idegeskedtem, Nagylány valahonnan előkerítette azt a ruháját, ami viszont megfelelt a diplomaosztóra, úgyhogy ezután már minden stressz nélkül dolgozhattam tovább. Az időveszteség miatt azonban csak ma délután sikerült befejeznem a ruhácskát.

Annyit változtattam még, hogy a megkötő most nem szaténszalag, hanem a ruha saját anyagából készült, és ez így sokkal jobb, nem csúszkál ugyanis, meg szerintem elegánsabb is. Hogy ez az A vonal helyesebb, mint az egyenes, az stimmel szerintem, viszont azt már tudom, hogy ez a fazon sem lesz a kedvencem. Egyetlen előnye a gyorsaság, de azért a legközelebbi ruhánál veszem a majd a fáradságot normális fazon kidolgozására. Az anyag viszont nagyon tetszik, ez az egyik első, amit vettem, PW vászon, úgyhogy viszonylag formatartó, könnyű volt varrni - leszámítva a gép említett és nem említett öntörvényűségeit, amelyek persze minden varrásba belerondítanak.

Esti szürkületben, nem túl szép környezetben készültek a képek, viszont már látszik, hogy Nagylánynak kezd megjönni a kedve a pózoláshoz, pedig nem kértem mást, csak hogy álljon egyenesen. Holnap azért igyekszem normális fényben még fényképezni, mert ezen pont az nem látszik, hogy 1. milyen szép az arca 2. milyen szép az anyag.

Fonalas - jó is, rossz is

2009-07-24T19:10:00.000+02:00

Eddig azt hittem, a ravelry.com elsősorban arra jó, hogy van fönn rengeteg ingyenes minta. Ezenkívül még fórumok is vannak, ahol tényleg minden kötéssel és horgolással kapcsolatos kérdésre lehet választ kapni, vannak különféle csoportok, többek között swapok is. Azt sosem értettem, mi értelme felrakni a készleten lévő fonalakat, valahogy olyan öncélúnak tűnt. Most viszont már tudom, mire lett volna jó, ha korábban - vásárlás előtt - is böngészni kezdem a különböző fonalak kritikáit.
A történet úgy kezdődött, hogy szerettem volna egyik PIF-esemnek (ó, igen, nem feledkeztem el ám róluk, még ha úgy is tűnik!), mégpedig annak, akiről tudom, hogy a zöld a kedvenc színe, egy sálat horgolni. Hónapokig úgy jártam-keltem fonalboltokban, hogy fél szemem a zöldeken volt. Mert akármilyen zöldet nem szerettem volna. A sötétzöldet például nem szeretem horgolni, meg amúgy is, az olyan szokásos, és akinek a kedvenc színe a zöld, annak biztos van már ezer zöld sálja.
Aztán nemrég, már sokadszor, rámkacsintott egy finom, puha, nagyon mohair zöld fonal - megbolondítva, de tényleg csak icipicit, sárgás-narancsos átmenetekkel. Ez az, gondoltam, ebben benne van ő is (zöld) és én is (narancs), ez a tökéletes fonal, ráadásul a kiválasztott minta is szépen érvényesült volna. Még aznap elkezdtem a horgolást.
Pár centi elkészülte után komolyan aggódni kezdtem, hogy esetleg allergiás vagyok a fonalra, mert szúrja az ujjamat. Aztán a nyakamhoz tettem, ott lehet legjobban tesztelni a fonalak puhaságát, és az eredmény lehangoló volt: nagyon szúrt. Hordhatatlanul. Odaadtam még azért kipróbálásra egyéb családtagoknak, hátha csak én vagyok érzékeny, de sajnos nem. Hozzáteszem, mindez a gombolyag állapotában még nem látszott, ott nagyon puhának tűnt.

Ezután kezdtem el valami miatt tanulmányozni a ravelry fonalas funkcióját. Kíváncsiságból beírtam a keresőbe a márkát, és kijött néhány találat. Többségében aki már kötött-horgolt vele, azt írta, hogy soha többé, mert szúr és szöszös. Nohát. Sajnálom, mert tényleg annyira gyönyörű a színe, és pillanatnyilag elképzelésem sincs, hogy mit fogok belőle készíteni. Talán kaspót, annak mindegy, hogy szúrós-e. Mindenesetre azt a tanulságot levontam, hogy mielőtt egy fonalból nagyobb mennyiséget veszek, netán ha valaha netről látatlanban rendelnék fonalat, akkor nem mulasztom el megnézni a véleményeket az adott márkáról.

És akkor a jó is: ismét gyönyörű és pihepuha fonalakra akadtam Pécsen, a kedvenc üzletemben, a Ferencesek utcáján. Az egyik fajtából készültek ezek a sapik.

Babalátogatóba is mentünk, de persze a nagy készülődésben otthon hagytam az ajándékokat. Persze nem estem kétségbe, hanem gyorsan szétnéztem fonalügyben, és villámgyorsan elkészítettem ezt a két sapit - már az őszre gondolva. Kettőt, mert ikerlányok születtek barátainknál. Nagyon egyszerű dolgom volt, hiszen az ott töltött idő alatt több este is sétáltunk, találkoztunk, így emlékezetembe idézhettem, mennyire valószínűtlenül pici a babák feje - főleg ha még pár héttel korábban is érkeztek. Szóval igyekeztem valóban kicsiket horgolni, így talán őszre belenőnek. A fonal érdekessége, hogy a gombolyagon belül nagyon finoman változik a szín a vöröseslilától a lilásvörösig, így minden különösebb erőlködés és tervezés nélkül sikerült egyforma és mégsem egyforma sapikat készíteni. (Úgy vagyok vele, hogy akár ikrek, akár nem, nincs két egyforma egyéniségű gyerek, és ez jó, ha az öltözködésben is látszik.) Az is szerencsésen jött ki, hogy az egyiknek az alsó pirosas részén lila, a másiknak a lilás részén pirosas lett a virág. Ellentétben a fent említett zöld fonallal, ez olyan puha, hogy öröm lesz felvenni.

És ha már ott voltam, szert tettem még más pihepuhaságokra is. Annyi ötletem és szép fonalam van az utóbbi időben - lehet, hogy újra meg kéne nyitnom a meskámat? ;)

Hamarosan ovi!

2009-07-23T14:52:00.003+02:00

Hamarosan itt az ovi, és egy Nagyovisnak borzasztó sok dologra van szüksége. S hogy ez a borzasztó sok holmi elférjen valahol, kell egy mindent elnyelő zsák. Virággal persze, hiszen az lesz a jele.

Hazajöttünk a nyaralásból, és rögvest le kellett ülnöm a varrógép elé az elvonási tünetek megszüntetése végett. És hihetetlen, de ezegyszer pont olyan lett, amilyennek elképzeltem. (Kár, hogy belső zsebet nem képzeltem el, de ez csak most jutott eszembe.)

A zsák formája Zsukka ötletének felhasználásával készült, akinek ezúton is köszi!

Hiánypótlás

2009-07-18T19:13:00.003+02:00

Rá kellett jönnöm, hogy elég kevés a klasszikus értelemben vett nyári öltözékem. Valahogy az elmúlt években nem halmoztam fel világos nadrágokat, szoknyákat - szoknyákat meg aztán végképp nem. Úgyhogy amikor már a viszonylag hűvös irodában ülve is úgy gondoltam, hogy túl - és túl feketébe - vagyok öltözve, elhatároztam magam egy nyári szoknya varrására.
Egyszerűen muszáj megemlítenem, hogy a Burda szerint Bianca Jagger esküvői kosztümjének alja szolgált mintául a szabásmintához. :)

Mivel már az oldalsó cippzárakkal befürödtem párszor, Kicsoda tanácsát követve úgy másoltam a szabásmintát, hogy a háta közepébe kerüljön a cippzár. Még így sem sikerült tökéletesen, de így legalább nem olyan feltűnő. (Szerintem nekem azért kellett varrótanfolyamra járni, hogy le merjek ülni a gép elé. Mert hogy azóta szinte mindent elfelejtettem, a cippzárt is elég amatőr módon varrtam be.)

Egyébként ez a szoknya olyan sokáig készült, hogy ezalatt garantáltan még venni is sikerült volna, és a stressz se lett volna kevesebb, de azért örülök, hogy kitartottam. Szinte minden varrást kibontottam, volt amit többször is, idegölő játék volt. Mindez főleg azért, mert már olyan régen varrtam utoljára szoknyát, hogy azóta minden korábbi trükköt elfelejtettem, a meglévő - nem sok, de drágán szerzett - tapasztalatok mintha nem is lettek volna.

Az mindenesetre jó, hogy a végeredmény hordható, az odáig vezető utat meg igyekszem elfelejteni.

A saját varrású szoknyák komoly előnye, hogy végre pont az én derekamra illeszkednek - és mert ezt a csodás érzést most már elvárom egy ruhától, ma kiválogattam minden olyan holmimat, ami lötyögött rajtam. Érdekel valakit néhány 38-40-es cucc?

Egy különleges fonal

2009-07-15T18:09:00.003+02:00

A narancstól a bíboron át a mélyliláig minden árnyalat, amiért rajongok. Bécsben akadtam rá erre a különleges módon festett fonalra. Habár zoknira találták ki (75% gyapjú, 25 % akril), én egyből sálat láttam benne. Merész, elismerem, de fekete kabáthoz jól fog állni. Kíváncsi vagyok, milyen hosszú jön ki a 10 grammos gombócból. Főleg azt szeretem benne, hogy - ellentétben az itthon kapható színátmenetes fonalakkal - ennek az átmenetei horgolásban is jól érvényesülnek, mert egy szín nagyon sok méteren át tart és csak alig észrevehetően sötétedik. Nehéz abbahagyni a horgolást, mert mindig kíváncsi vagyok, milyen színűnek jön ki a következő sor, ráadásul a gombolyag képe is állandóan változik.

Új

2009-07-14T19:21:00.004+02:00

Lassacsakán ki is találom, hogy mi legyen. Azok után, hogy az elmúlt napokban nagyjából óránként gondolkoztam, hogy is lenne jó a bloggal és velem kapcsolatban, most talán kitaláltam egy olyan megoldást, ami nyugalmat hoz.

Változások zajlanak, tart már egy ideje és gondolom, még van is hátra belőle. Remélem, már nem sok, mert egyre nehezebben viselem a saját társaságomat ebben a bizonytalan formában. A változások közepette egyre nyomasztóbbá kezdett válni, hogy ennyi mindenki olvassa, amiket írok. Mert akkor nem lehet bármit leírni. Nem azért, mert gátlások vagy effélék, hanem mert felelősség. Főleg, ha olyan kényes témáról, mint a gyereknevelés vagy egyéb fontos kapcsolatok. Ezek megosztó témák, és nekem nincs szándékom megosztani. Pont elég konfliktussal kellene kezdenem valamit a való életben, nem akarok még a neten is hasonlókat generálni. Nem szeretném a saját hülye lelkizésemet se másokra terhelni, nem lenne fair. Ugyanakkor az se hozott teljes nyugalmat, hogy kiválasztottam pár embert meghívásra. Milyen alapon? Ez is megosztás, és ez nem jó. Nem szeretnék megbántani senkit, ráadásul azt se szeretném sugallni, hogy a blogomat olvasni kiváltság. Ugyan, hiszen csak egy egyszerű, meglehetősen lelkizős ember vagyok.

Most azt találtam ki, hogy egy időre ez a mostani az utolsó gondolatos bejegyzés. Akkor vagyok oké az utóbbi napokban, hetekben, amikor horgolok. Ezért inkább erre fektetem a hangsúlyt, és horgolós, varrós bejegyzéseket írok. Persze ha megint kiegyensúlyozottabbá válok, akkor ez változhat, csak jelenlegi állapotomban ez tűnik a blog teljes törlésén kívül a legjárhatóbb útnak.
Pár (sok) bejegyzést az utóbbi pár hónapból piszkozatoltam. Megvannak, mert sok értékes komment volt hozzájuk, amit nem szeretnék elveszíteni. Addig meg marad a jó öreg napló, könyvészetes Dóritól vettem egy gyönyörűt, az talán elbírja jelenlegi bőröm levedlésének összes küzdelmét.

Annyi baba született vagy fog születni mostanában, úgyhogy ezerrel készítem az ajándékokat számukra, hamarosan jelentkezem. És elnézést ezért a vajúdásért, remélem, senkit nem bántottam meg.

Egyszerű kötényruha

2009-07-05T00:19:00.002+02:00

némileg változtatott szabásmintával - mivel széltében a 80-as stimmel, viszont az hosszra csak felsőnek lenne jó. Így hosszabb lett, és az A-
vonalat is kicsit kevésbé szétállósra változtattam. Ez a szabásminta a kedvencem, villámgyorsan megy, miután most varrtam harmadszorra és a buktatókkal már nemcsak tisztában vagyok, de még ki is kerülöm őket. Na jó, egyedüli béna rész a gomblyuk, de az a varrógépen múlik, és azért végül az is összejött. Legközelebb már dekorálom is - de valahogy ez az aprómintás anyag legfeljebb egy keskeny szalagot viselt volna el, az meg épp nem volt otthon.

Türkiz nyári kalap nekem

2009-07-01T17:40:00.002+02:00

A nagyimintás cuccok hódítanak nálam, főleg ebben a csudaszép türkiz-petrol árnyalatban. A minta egy Dianából van, csak hozzátettem még jópár sort az aljához. A szélcsipkét sem akartam úgy csinálni, ahogy le volt írva, vagyis kedvem támadt improvizálni - aztán ahogy befejezés után visszanéztem, kiderült, pont azt improvizáltam, ami a mintában is volt.

A tetejét külön is fefényképeztem, mert az nem a hagyományos nagyis, viszont nagyon jól illeszthető hozzá, és a szaporításnak egy kiváló módszere. Mondjuk ez nem lett olyan éles, mivel magamra lőttem, de azért a lényeg látszik.

A fonal pedig Supreme a Burdából.

Ööö, hogy régen még télen sem voltam hajlandó sapkát hordani?

All shawl próbálkozás

2009-06-30T21:09:00.004+02:00

Szerettem volna végre valami nagyobbat horgolni, mint egy sapka, úgyhogy kiválasztottam egy kendőmintát Ameva sugallatára a ravelry-ről. Sokáig filozofáltam, hogy milyen fonalból készítsem, hiszen a nagyobb része teljesen egyszerű pálcás minta, az akár színátmenetes is lehetett volna, viszont a szélcsipke mindenképp egyszínű fonalat kívánt. Nekem viszont egyforma minőségűből és színben összeillőből nem volt készleten. Valahogy elegem is lett a sok fonalvásárlásból, illetve abból, hogy csak gyűlnek, gyűlnek az újak, még használom is őket, de a készlet egy része csak nem akar cserélődni. Szóval addig néztem a fonalaimat, amíg el nem szántam magam erre a mályváslilára. Hozzáteszem, azért nyúltam hozzá nehéz szívvel, mert ez egy abszolút kedvenc árnyalatom, és eredetileg pulcsira szántam.

Nagyon ritkán horgolok minta alapján. Ennek három oka van. Egyrészt ha minta után megyek, akkor ha becsúszik egy hiba, sokkal nehezebb korrigálni, mintha saját logika alapján készítenék valamit. Másrészt lusta vagyok követni a mintákat. Harmadrészt meg valahogy sosem lesz pont olyan/akkora, mint amilyennek/amekkorának lennie kellene. Ez az eset sem volt kivétel. A minta szerint egy háromnegyed kört kellett volna kapnom, nekem kicsit nagyobb, mint félkör lett a végeredmény. A használhatóság szempontjából nem gond, sőt, én jobban is szeretem a simuló kendőket, mint a redőzötteket - de ez most csak véletlenül alakult így. Ja, persze, hiszen horgolni németül tanultam meg, és naívan azt hittem, hogy a double crochet megfelel a Doppelstäbchen-nek. Szóval a végeredménynek nem sok köze van az eredeti mintához, azaz annak egy elég szabad interpretációja. A szélcsipkét azért rendesen, lelkiismeretesen követtem.

És már be is vetettem - hála ennek az igen remek időjárásnak.
Különben pedig nemcsak vállkendő, hanem gyönyörű nadrág feletti szoknyaféle is. Minimum háromféleképpen lehet majd hordani, ha elkészítem hozzá a hosszú megkötőt.
A fonal egyébként Pittsburgh, gyapjú és akril keverék, 5-ös tűt használtam.

Nem mellesleg meg újra van használható fényképezőgép a háztartásunkban, van benne valami stabilizáló okosság, úgyhogy rossz fényben is tud bemozdulás nélküli képeket csinálni. Még az is lehet, hogy a következő napokban is tudok feltenni mindenfélét, amit a fényképtelen időszakban készítettem.

Hogyan ne varrjunk meggypiros lenszoknyát

2009-06-22T13:43:00.003+02:00

Tutorialt már annyian írtak - én ezennel megalkotom az antitutorial műfaját, kis R betű a felső indexben, levédetem, satöbbi. A tudományban is úgy van, hogy az is értékes közlés, ha leírja valaki, hogy milyen kísérlete lett sikertelen, meg amúgy is, a kudarcokról való beszámolás együttérzést vált ki az emberekből és pozitív érzéseket ébreszt, erre pedig mindennél nagyobb szükségem van. Ha már nem lett meggypiros lenszoknyám, ugyebár, legalább szeressenek.

Így járj el tehát, amennyiben nem szeretnél meggypiros lenszoknyát magadnak:
1. Nézegess több estén keresztül varrós újságokat, és válassz ki egy egyszerűnek tűnő, mégis dekoratív fazont. (Egy darab eleje, ugyanolyan háta, egy darab derékpánt, nincs szűkítő)
2. Vásárolj anyagot és cippzárt, ahogy az elő van írva. Az anyagot ne bolond boltban vedd, hanem jó drágán.
3. Varrj néhány más szoknyát és egy nadrágot is, hogy meggyőzd magad, már érett vagy a drága anyagba belevágni.
4. Vágj bele, azaz szabd ki, és kezdd el leírás szerint összevarrni.
5. Közben örülj, hogy a gyerekek még mindig alszanak.
6. Alvásidő végére juss el odáig, hogy már csak a szegőpánt hiányzik a derékrészről.
7. Próbáld fel a szoknyát és konstatáld, hogy a cippzárnál puklisodik az anyag, mégpedig olyan magasságban, ahol már a hosszú póló sem takarja.
8. Vigasztald meg magad, hogy nem ez lenne a legcsúnyább rész rajtad, úgyhogy ettől még lazán hordhatod.
9. A gyerekek támadásai közepette próbáld meg felvarrni a szegőpántot. Az első az életedben.
10. Jöjj rá, hogy a három centis szélesség kicsit kevés. Persze csak akkor, amikor már ki van vágva.
11. Kezdj el gondolkodni rajta, hogy vajon másnak elég lenne-e a három centi, vagy egyszerűen csak varrásráhagyás nélkül adták meg az adatot a szabásmintában.
12. Varrd rá mégis valahogy - ahogy sikerül, de semmiképp nem szabályosan.
13. Tedd félre az egészet pár napra.
14. Egy baráti látogatás keretében kérdezd meg varrni tudó barátnődet, hogy mit rontottál el.
15. Fogadd meg, hogy soha többé nem varrsz lenvászonból, mert nyúlik. Egyben nyugodj meg, hogy nem te voltál a hülye, és a cippzár puklisodása egyenesen szükségszerű volt.
16. Gondold át, hogy milyen anyagok maradtak még, amikből varrhatsz, és állapítsd meg, hogy szinte semmi használható. (Selyem, batiszt, muszlin és lenvászon kihúzva)
17. Amikor már nem kötődsz a félkész darabhoz érzelmileg, kezdd el lebontani a szegőpántot.
18. Mivel a cippzár csúnya lett, azt úgy egy az egyben vágd le, az egész oldalt a varrással párhuzamosan. Úgyis kinyúlt már a lenvászon, elég lesz a kisebb szélesség is.
19. Döntsd el, hogy inkább megkötős szoknyát csinálsz, készítsd el a megkötő házát és készíts két gomblyukat előlre, ahol majd kibújhat a zsinór két vége.
20. Ja, közben el kellett újra cikkcakkolni az összes újonnan keletkezett vágott szélt és össze kellett varrni azt az oldalt, ahol a cippzár volt.
21. Hajtsd fel az alját.
22. Majd jöjj rá, hogy a szoknyákon a cippzár azt a célt szolgálja, hogy az ember lánya a pubertás után is bele tudjon bújni. Mert bár derékban remek a szoknya, de sajnos a csípőm miatt nem tudom felvenni.

+1 Mérd hozzá a lányodhoz, és konstatáld, hogy jó lesz neki úgy hat év múlva.

Lányok, ez csúcs volt!

2009-06-15T22:07:00.004+02:00

Az egész úgy indult, hogy a magam naív módján bekunyiztam magam. Mármint az Ági által szervezett GBT-re. Nem vagyok gasztroblogger, így sok keresnivalóm nem lett volna, mégis mehettem, sőt, nemcsak vasárnapra, hanem egész hétvégére, ráadásul egész családdal.

Most arról a részéről, hogy az alsóörsi motorostalálkozó miatt mennyit álltunk dugóban (2 órát), csak azért írok, hogy érezhető legyen, mit jelent a mondat: miután rákanyarodtunk a földútra, aztán öt perc múlva kiszálltunk, minden porcikám lelazult. Fű volt meg hegy, messze a Balaton vitorlásokkal és rózsaszín naplemente - persze ez utóbbi csak este. Pont ez kellett a lelkemnek, kikapcsolás a stresszből, mi több, annak az elfelejtése, hogy miből is kapcsoltam ki.

Mákunk volt, mert a gyerekek szokatlanul keveset marakodtak. Azt nem mondom, hogy sérülés nélkül megúszták, de azért felismerhetőek maradtak és működnek.

Az egész hétvége tökéletes volt - mondom én, a nagy kritikus -, a GBT néhány órája pedig meglepetés nagy M-mel. Eredeti szándékom szerint előtanulmányokat akartam folytatni, több évre visszamenőleg elolvasni a leendő résztvevők blogjait. Persze ehelyett kábé egy bepillantás sikerült. Szóval hagytam magam meglepni.

Ami feltűnt, hogy mennyire pózmentes, mennyire vidám és olajozott volt az egész hangulat, pedig többen voltak, akik személyesen még nem találkoztak egymással. Folyton csak ámulok, mennyi mindent köszönhetek a blogoszférának, mennyi kedves ember ismeretségét, akikkel más összefüggésben bizonyára sosem találkoztam volna.

Na és az ízek! Érdemes elolvasni a többiek élménybeszámolóit is - ők még fényképeztek is. Én mindent végigkóstoltam, sőt, aztán ellenőrző végigkóstolást is tartottam. Olyan zamatos grillezett gombát, mint a Nanáé, még sosem ettem. Epercharlotte-ot pedig még csak képen láttam eddig, úgyhogy ezentúl Trinity-é lesz az etalon (bár kétlem, hogy nekiállnék megsütni). Padlizsánkrémben elég otthonosan mozgom, viszont pont ezt az ízárnyalatot, amit Duende varázsolt ki belőle, még nem sikerült kikevernem. Minden zseniális volt, tobzódtak az ízlelőbimbóim és ez ma is tart még, hiszen a mandulás csokis sütiből megmentettem a reggeli és a délutáni kávémhoz is pár darabot. Ági hősiesen grillezte a húsokat, én meg csak néztem, mennyire erőfeszítés és szorongás nélkül megy neki a főzés - én ennyi emberes vendégség előtt garantált gyomorgörccsel hajoltam volna a szakácskönyv fölé, ő meg tortát improvizált előző este. Hat blogger és csatolt részei ülték körül az asztalt - "Saját levében"-t ki ne felejtsem - vidámság volt és harmónia, Balaton és kíváncsiság. Ha ezzel jár gasztroblogot vezetni, talán meg kéne próbálnom. De nem, ezt meghagyom azoknak, akik főzni és fényképezni is tudnak. A fölöttébb bonyolult ételek receptjeit, amelyeket pár perc alatt ütöttem össze, hamarosan leírom.

Kiújuló katicitisz

2009-06-03T16:36:00.005+02:00

Engem is elért a Tilda-láz, és péntek éjszaka kipróbáltam a pénztárca varrását. A sikeren felbuzdulva eszembe jutott, hogy ezt a szabásmintát is lehetne katicásítani, úgyhogy ma pöttyös verzióban is megcsináltam. Persze most inkább a pöttyözésre koncentráltam, és még arra, hogy közben telefonon hívtak, a kölykök megették a türkizkék ceruzát, felmásztak a székre és megpróbálták lelökni egymást, felmásztak az ablakpárkányra, megkísérelték összefirkálni a falat, majd kiszúrni egymás szemét. Úgyhogy nem volt egy zavartalan varrás - ami látszik is. Többek között ott, hogy ráhagyás nélkül szabtam. Ráadásul nem is teljesen egyformák a részek. Ami miatt a varrásvonalak találkozása sem szabályos. Apróságok. Viszont minden hiba ellenére elégedett vagyok: az elv működik, így súlyos elkaticásosodás várható táskafronton a következő napokban, hetekben. (Attól függően, legközelebb mikor jutok varrógéphez.)
A záródást még meg kellene oldani valahogy. Legszebb gombbal lenne, csak izgulok, nem rontanám-e el ezzel az utolsó pillanatban.

Azt hiszem, felnőttnek ciki katicás táskával járni. Na de valamilyen más pöttyössel nem, ugye?

nyugalom megzavarására alkalmas felvételek

2009-05-29T14:50:00.004+02:00

Végül csak rávettem magam, hogy a postázás előtt lefotózzam a két sapkát. Hogy miért kettőt, az egy külön vicc - a döntésképtelenségem miatt. Úgy gondoltam, csinálok kettőt, és elküldöm, amelyik szebben sikerül. Aztán amikor kész lett, mindkettőt szépnek találtam.

Pénteki kialvatlan, munka utáni, bölcsiügyintézés utáni leharcolt arcomért elnézést kérek, kéretik a sapkákat nézni. Egyébként bölcsi nem biztos, hogy lesz, és az se kizárt, hogy azért, mert nem is akarom igazán, de ez már egy másik történet.

nem is párnahuzatból, nem is ruha, de olyasmi

2009-05-21T08:42:00.003+02:00

Mamazonnál láttam ezt az igazán remek ötletet, amit egyszerűen nem lehetett kihagyni. Igaz, hogy nem párnahuzatból készítettem, hanem ebből a tulipánosból, amit magának választott a Lány, és nem is ruha lett, hanem csak egyszerű felső, de a készítés módját azért el lehetett lesni. A nyakrésznél nem gumit fűztem bele, hanem egyszerűen csak szalagot előre és hátulra is, ami nem olyan profi megoldás, de ez talán megbocsátható, hiszen még én sem vagyok profi. Viszont tetszik a lánynak, ami nem lebecsülendő. A piros kockás is ilyen, sőt, elárulom, hogy az még szebben sikerült varrástechnikailag nézve, viszont egyelőre nem sikerült meggyőznöm, hogy lányok is hordhatnak kockásat. Sajnos az adu ász érv, miszerint Nagykristófnak nagyon tetszene, sem tudta kibillenteni - bár tény, hogy egy pillanatra látszott rajta az elgyengülés - hezitálás. Még dolgozunk az ügyön.
A párnahuzatruha ötletét mindenesetre köszönöm Mamazonnak!

Fodros kalap Petrán

2009-05-19T20:23:00.002+02:00

Én horgoltam, Nagy Hajni fotózta. Milyen édes baba megint!

Saját ízlés

2009-05-17T18:26:00.002+02:00

Azon gondolkozom, vajon érdemes-e bárki másnak varrni, aki nem én vagyok - mert mondjuk az olyan mondatok nem hozzák meg a kedvemet, miszerint "a kockás nem tetszik, azt csak fiúk hordanak, mint a Kockás Peti." Így okozzon az ember meglepetést - jelen esetben egy piros-fehér aprókockás ujjatlan felsőt, ami totál csini és franciás és minden, na de mit ér, ha nem fogja hordani.

Szappanöltöztető

2009-05-13T09:43:00.005+02:00

Régi nagy szappanmániámnak - is - a gyerekek térhódítása vetett véget. Mert nincs annál idegesítőbb, hogy a gonddal kiválasztott és borsos árú szappanom egyetlen este alatt szétázik a gyerek fürdővizében, amíg én gyanútlanul nem nézek oda. Szóval egy ideje már maradok a tusfürdőnél, pedig...

Nemrég Réka is készített egy szappanzsákot, de akkor még nem tudtam, hogy ez nemcsak szép, hanem hasznos is. Aztán Eszter blogjában bukkantam a leírásra, mire is jó ez a kis horgolt/kötött zsákocska. És rögtön kapcsoltam, ez a felakasztható bugyor talán megoldás lehet az én problémámra is. Mert egyrészt magasra felakasztható, másrészt kívülről nem látszik szappannak. Úgyhogy rögtön vettem is két remekbeszabott tömböcskét azon a helyen, ahol jutalmazni szoktam magam. Mondjuk mostanában az egész életem egy egybefüggő jutalmazás, úgyhogy ez a dolog kimeríti a dorbázolás fogalmát, de ígérem, hogy jó leszek.

Ez a sárga zsákocska egy homokkal kevert szappanhoz készült. A mézeshez való még műben van.

A korábban látott zsákocskákhoz képest annyi újítást vittem bele, hogy a tetjén lévő hurkok elvileg habrózsaként is funkcionálnak. Majd a gyakorlat megmutatja, hogy elég nagyok-e a hurkok és elég sűrű-e. De az ötlet nagyon tetszik, meg is simogatom az okos fejem érte.

Dervistánc

2009-05-08T09:01:00.005+02:00

Végre egy szoknya, ami "jobban leér a földre". Főleg, ha még csak nem is a derekán van, hanem lejjebb húzza, amint az az alsó képen jól látszik. Egyszerű téglalap gumis derékkal. Az egyszínű barna csík az én barna batiszt hagymaszoknyám alsó rétege, az alsó retro csík pedig egy turkálóban szerzett párnahuzat egy kis darabja. Még bőven van belőle egy lenge felsőrészhez való mennyiség, csak az időt kellene kiutalni számomra hozzá. Ezt a szoknyát is csak annak köszönhetem, hogy vízszintben alig kapok levegőt, így aztán inkább le se fekszem aludni. (És ez nem is olyan nagy túlzás!) Hogy a retrót teljessé tegyük, még ez a cuki kis felső is kellett, amire tegnap sikerült szert tenni, amikor is magamnak indultam el halászni valamit, ehelyett egy kislány- és egy kisfiú felsővel tértem haza. Ahogy az már szokásos. Nagylánynak meg annyira tetszett, hogy a higiéniai szabályokat megszegve mosás nélkül azonnal föl akarta venni. Mondjuk amennyi homokot meg mocskot a szájába vesz, nem ettől fog elhalálozni.

A felső kép szándékosan elmosódott, az alsó nem. :) És félreértés ne essék, ezzel a savanyú ábrázattal nem adományokat akarunk gyűjteni éhező gyerekek részére. Egyébként még megtévesztő is, mert kivételesen igazán örült a szoknyának.

Kedvező időjárás

2009-05-06T12:18:00.005+02:00

Persze attól függ, mire. Ma például kifejezetten örültem neki, hogy valódi hűvös idő volt, így legalább kipróbálhattam élesben a nemrég készült lila-fekete kendőmet. A próbát megállta: jó meleg.

Sokféleképp hordható, például szépen elrendezve vállon, meg is lehet kötni egy horgolt zsinórral, de én most a séta alatt csak egyszerűen megcsomóztam és a csücskös részét fordítottam előre, hogy melegítse a nyakamat.

Persze jó lett volna nagyobbra horgolni, de a fonal fogyóban volt, és még akartam tartalékolni egy hozzá illő sapkára valót. Jó magyar szokás szerint ugyanis ez a szín egyszerűen nem pótolható.
Ja, mondtam már, hogy ez egy kétszeres első? Első befejezett nagyimintás darab és első vállkendő. Folyt. köv. mindkét vonalon, nagyon élveztem csinálni!

Nyaklánc majdnemiskolás nagylánynak és még egy újdonság

2009-05-02T09:07:00.005+02:00

Végre elkészültem a szülinapi nyereményjáték kislányos darabjával is. Abban biztos voltam, hogy a szivárványos fonalból lesz a szegélye, ebbe teljesen beleszerettem. A türkiz-pink párosítás meg az utóbbi hónapok felfedezése és szerintem határozottan sokoldalúvá teszi a lányos kiegészítőket - legalábbis nálunk ez a két szín dominál a nyári ruhatárban, remélem, Adrika ruháihoz is illik majd. Hétfőn a postán kezdek, hogy mihamarabb odaérjen. (A kép vacak, látszik, hogy sokáig nem fényképeztem, kijöttem a gyakorlatból.)

Egy érdekes felfedezésemről is beszámolok. Az utóbbi hetekben észrevettem, hogy változik a színekhez való viszonyom. Nálunk a lakásban is, a ruháim között is többségben vannak az erős, karakteres színek: piros-narancs, padlizsánlila. A gyerekszoba se pasztellrózsaszín meg pasztellkék, hanem erős fűzöld, narancsos, pirosas. Szerencsére ezen semmi vita nem volt, mindkettőnknek így tetszett, egyetértésben szerettünk bele a semlegesnek semmiképp nem mondható szőnyegünkbe, a viszonylag domináns farmerkanapéba.
Mostanában viszont úgy érzem, ideje lenne finomítani. Még nem tudom, hogyan működhet majd ez a valóságban, ha nem akarunk mindent lecserélni. De talán az az út lesz a járható, hogy az apróságok színeit megváltoztatom, aztán hátha lassan átállítjuk erre az agyunkat, és vele változik minden más is évek alatt. Valahogy a lakberendezésnél nekünk az az út jött be, hogy szépen apránként találják meg a helyüket a dolgok.

A ruhatáramnál is hasonló a helyzet: az eddigi szokásos szerelés, miszerint farmer plusz valami színes felső, a munkához már nem fog stimmelni. Ezeket a cuccokat félreteszem a délutáni játszóterezéshez, és próbálok jobban kombinálható semlegesebb darabokat beszerezni (részben előbányászni). A tizenéves koromban uralkodó feketemánia után sokáig tartózkodtam ettől a színtől, most újra visszatérni látszik. Persze műben van néhány színes sál, stóla is, hogy elkerüljem a gyászhuszár külsőt, de azért fő a visszafogott elegancia. Szürkét korábban el se tudtam képzelni, egyedül melegítőalsóból van ilyen színű ruhám. Most viszont - ne kérdezze senki, hogy jött - ránéztem a fonalas polcomra, azon belül is egy tévedésből megvett szürke fonalra, kicsit még köröztem a szememmel, és hozzátettem két másik színt, és eldöntöttem, hogy ők fogják előadni a következő kis bolerómat.

Rögtön a szürkével kezdtem el, hogy ha mégse tetszik, derüljön ki hamar, de a harmadik sor után még lelkesebb vagyok, mint eddig. Nagyimintás lesz, mert az amennyire egyszerű, annyira dekoratív, és jól bírja a csíkozást, ami sok csipkemintáról nem mondható el. Azt a fajta "szabásmintát" fogom követni, hogy készítek egy széles sálat olyan hosszban, mint a szárnyfesztávoltságom, hosszában kettéhajtom, két szélén összevarrok/horgolok annyit, hogy kényelmesen bele tudjak bújni, aztán kész is. Hűvös reggeleken fogom hordani, előre örülök neki.

Baby Z

2009-04-23T07:31:00.004+02:00

Ő pedig Baby Z, az unokahúgom. Természetesen kapott már korábban is kalapot tőlem, csak éppen mindig kicsit nagy volt neki. Valahogy annyira gyorsan eltelik az az idő, amíg a babák feje olyan valószínűtlenül pici, hiába van csak pár hónappal nagyobb gyerekem, mégsem sikerül soha eltalálni a méretet! Úgyhogy nagyjából jövő nyáron lesz pár jó kis kalapja, viszont addig is megkapta ezt a kék szivárványos szélűt. Akár ismerősnek is tűnhet, hiszen az exboltomban is megtalálható volt. Most Baby Z fejére vándorolt, és lássuk be, jó helye van ott. Tökéletes kis hölgy! A fotó szintén Zsukka műve, akinek ezúton is köszi.

Második nekifutásra

2009-04-22T20:00:00.003+02:00

Itt talán már jobban látszik a múltkori sapi. A különbség oka, hogy ezt a képet Zsukka követte el, akinek ezúton is hála és köszönet. Akár egy másik képet is mutathatnék szintén sapkás, szintén kislány, de csak abban az esetben, ha a modell anyukájától felhatalmazást kapok. Öööö, lehet?

azért horgolok is

2009-04-19T19:24:00.003+02:00

Még ha nem is sokat mostanában. A nyár kitörésével teljesen átalakultak a napjaink, egész nap kinn legelünk különféle játszótereken vagy csak úgy sétálunk mindenfelé. És mert eközben jól kifáradunk mindannyian, én is sokszor édesdeden heverészek a délutáni alvás ideje alatt - időnként még alvásra is vetemedek -, este meg főleg. Szóval horgolásra kevés idő marad, mondhatni van, hogy napokig semmi. De azért készült két kisebb dolog a múlt héten. Az egyik egy narancssárga-kétbarna nyaklánc némi újítással a rózsásokhoz képest. Mondjuk nem nagy dolog, amint látható egy virágnak nem kifejezetten látszó, ámde annak indult középrétegre narancssárga gombot varrtam és a szélén a pikózást kicsit ritkítottam. Ez utóbbi egyébként nem volt jó ötlet, visszatérek majd a sűrűhöz, mert így egy kicsit felkunkorodik. Természetesen ezt ilyennek szántam, de ez csak kivétel volt :)

A másik apróság pedig végre a Nagylány által választott szivárványos fonalból készült, kifejezetten napkalap. Ez a fonal elég vékony, 2,5-es tűvel kéne horgolni (én mégis 3-assal csináltam), úgyhogy biztos nem lesz meleg. Az a kis sárga csík úgy került bele, hogy korábban már rájöttem, ez a fonal akkor mutatja meg leginkább a szépségét, ha egy egyszínű darabot rövidpálcákkal horgolok körbe vele. Így az összes színátmenet jól látszik. Ha ezt a képek nem is mutatják, a valóságban mind a sapi, mind a lányom igen jól sikerült darab. Csak a fényképezést tűri rosszul, úgyhogy nagyjából 20 képből ezt találtam a leghasználhatóbbnak. Bőgős is van, mert nemésnemésnemakarokfényképezni. Az ujjszopás meg, bár amúgy nem szokása, természetesen nem maradhatott el. Csak hogy bosszantson, bizonyára.

Szülinapi ajándék

2009-04-17T09:11:00.002+02:00

Eredetileg a Meskára csináltam néhány nyakláncot. Aztán a bezárással elsüllyesztettem a szekrényem aljába, mondván, én úgysem hordok nyakláncot. Aztán múlt héten - gondolom, ahogy kitavaszodott - belémbújt az ötlet, mi lenne, ha mégis. Mert hogy is kezdődött ez a nyaklánctalanság? Egy időben úgy tartozott a reggeli rutinhoz a megfelelő nyaklánc kiválasztása, mint a fogmosás. De persze a gyerekezés ebben is változást hozott - a gyerekek ugyanis imádják letépni, ami az anyjuk nyakából, füléből lóg. Úgyhogy az ékszerek hordása teljesen kiveszett a szokásaim közül. Na de, jutott eszembe, ezeket a horgolt láncokat ugyan le nem tépi senki a nyakamból, ezek tökéletesen gyerekbiztosak. Úgyhogy végignéztem az aznapi ruhámon, és kiválasztottam a hozzá illőt az ötféle színből. Aztán másnap is. Harmadnap megakadtam, mert narancssárgás nem volt. Akkor gyorsan horgoltam egyet. Még ezt se mutattam, de ami késik, nem múlik. Rettentően örültem, hogy ennyiféle színben van, szinte minden felsőmhöz találok megfelelőt. A narancssárgás már formailag is új lett némileg, és még van ötletem.

Most a blogszülinap alkalmából egy ilyen rózsás nyakláncot szeretnék kisorsolni, mégpedig vagy ebben a zöldes-rózsaszín színben, vagy fekete-fehér-piros vagy fekete-fehér-rózsaszín kombinációban, a nyertes kérésének megfelelően. Ez utóbbi kettő még csak a fejemben létezik, ott viszont már egy jó ideje, úgyhogy épp itt az idő, hogy felülkerekedjem a lustaságomon.

Lesz különdíj is, mégpedig egy horgolt kislánynyaklánc, ez is meglepetés egyelőre, de elárulhatom, hogy színpompás lesz. Mert persze a Nagylány elirígyelte tőlem, így kénytelen leszek neki is készíteni. Mindkettőre is lehet jelentkezni akár, a gyerekláncra a pályázó életkorának megjelölésével! A határidő pedig április 25. szombat éjfél. Szóval várom a kommenteket, és nagyon köszönöm az eddigi szülinapi jókívánságokat!

Kötős lányok figyelmébe

2009-04-14T15:40:00.003+02:00

Folyton lomolok itthon, és mindig találok valamit. Most például egy német nyelvű kötésmintatárat. Die schönsten Fantasiemuster - Lea Spezial Handarbeiten, 30 oldalas kis füzet. Kötésminták és néhány modelleírás, teljesen vegyes, tehát vannak copfminták és csipkék, de leginkább struktúrminták. Mivel nem kötöttem soha komolyan, nem tudom megítélni, mennyire különlegesek - sajnos. A leírások németül és a szokásos képi jelekkel vannak a füzetben.
Ha valakit érdekelne, tudná használni, írjon, szívesen elküldöm.

És itt látható

2009-04-13T22:54:00.002+02:00

Szikra kalapja használat közben. És állítólag csak kicsin múlt, hogy Vele is találkozhattunk személyesen, de aztán az utolsó pillanatban mégis úgy döntött, hogy az efféle beszerzéseket ügynöke útján bonyolítja le.

Kis húsvéti ajándék a textíliák szerelmeseinek

2009-04-12T11:33:00.002+02:00

Az alkalomhoz illően néhány link egyházi textilművészetről.
Ez és ez és ez és ez.
És ha még ilyesmi érdekel valakit, akkor itt találhat egy egész hosszú listát, ahol lehet nézelődni.
Ilyen templomokról álmodom Magyarországon is. És ez nem egyszerűen esztétikai kérdés. A hit újrafogalmazását is hozná már az elkészítés során, aztán később, amikor egy közösség kiválasztja magának, hogy milyen liturgikus textíliák illenének a templomukba, és aztán később is mindig, amikor látnák a templomba lépők.

Katicatündér

2009-04-10T22:56:00.004+02:00

Nagy örömömre megszülettek az első profi fényképek az általam készített egyik kalapban! Nagy Hajni blogján nézhetitek meg az egyiket.
Ugye nem csak az elfogultság beszél belőlem, amikor azt mondom, nagyon édes? :D

Szirkalap

2009-04-10T14:47:00.004+02:00

Ezer éve nem mutattam egyetlen kalpagot sem - nem mehet ez így tovább. Ez a babarózsaszín-mályva kombináció Szirkának készült. (Nem linkelem, nehogy hamarabb meglássák a statisztika segítségével, mint ahogy megérkezik hozzájuk, de szerintem úgyis sokan ismeritek.)

Kicsit újítottam is a korábbi virágokhoz képest, itt ugyanis a virág közepe külön készült, és kevés flízzel tömtem ki, hogy térbeli hatása legyen. Hullámos a karimája, rendkívül nőies, így remélem, a kis fejfedőmániás egyik kedvence lesz.
Gondolkoztam egyébként, hogy tavaszi barett legyen-e vagy inkább karimás nyári. Az időjárást nézve jól döntöttem, idén úgy tűnik, a tavasz elmarad. Lehet, hogy betegség miatt? Mert az biztos, hogy nem érdeklődés hiányában.

Janne ruhácskája

2009-04-07T15:27:00.004+02:00

Említettem már, hogy késésben voltam egy keresztelői ajándék cipőcskével. Ismét többszörösen bénáztam - kaptam ugyan titoktartási ígéret mellett egy gyönyörű cipőmintát amevától, de aztán mégis a saját fejem után mentem, de csak lassan haladtam. És ahogy az már lenni szokott - szerencsére a barátnőm ismer már ennyire, hogy nem is számít másra - nem küldtem el a csomagot vasárnapig, a keresztelőig.

Most viszont felbuzdulva a tegnapelőtti sikeres varrási akciómon, és már valamennyire tanulva is a hibákból, úgy döntöttem, ha már kések, legalább legyen valami igazi meglepetés. Azt ugyanis Claudia még nem tudja, hogy újabban a varrógéppel barátkozom, ezért saját készítésű ruhácskára biztos nem számít.

Ma délelőtt hosszú sétát tettünk, hogy mindkét gyerek garantáltan kifáradjon és hosszan húzza a lóbőrt, így szabástól az utolsó öltésig - na jó, patent kivéve - elkészült a ruha. Ezúttal nem vágtam el mell alatt - egy hibalehetőséggel kevesebb - valamint a teteje alátét ugyanabból az anyagból van, mint a többi. És elégedett vagyok, mert sikerült megoldanom a kilógó cérnák és a vastag anyagrétegek problémáját is. Ez lett, íme. (A fény nem túl jó, talán holnap délelőtt sikerül jobb képet csinálnom.)

Van még az anyagból, úgyhogy szerintem Nagylány is kap egyet. Végül is ki kell használni a horgolási kényszerpihenőt!

Partizánakció

2009-04-05T16:51:00.004+02:00

Tegnap a varrótanfolyamon elég komoly dolgokat tanultunk. Megcsináltuk egy szoknya hátát, volt rajta szűkítővarrás, cippzár, lépésnyílás (vagy mi is annak a hivatalos neve), felhajtás, stircelés, gomblyuk.
Azt azért bevallom, a kész darab egy igazi állatorvosi ló, szóval minden hiba, amit el lehetett követni, megtekinthető rajta. Mégis, valahogy jó érzés volt, hogy rögtön a második órán ilyen komoly dolgokra tanítanak. Hazajőve persze rögtön (ez nem igaz, de mondjuk éjszaka) nekiestem az itthon fellelhető néhány varrós újságnak, hátha találok benne olyan szabásmintát, amin begyakorolhatom a begyakorolnivalókat.

Gondoltam, legyen gyerekméret, egyrészt az anyagtakarékosság miatt, másrészt mert Nagylány olyan szép és okos, hogy senki nem a ruháján lévő varráshibákat nézi. Harmadrészt úgyis hamar kinövi. A dolog szépséghibája, hogy amikor méretet vettem róla, kiderült, hogy Burda szerint 74-es méret jó rá bőségben, de mondjuk kis jóindulattal legyen 80-as. Hosszra viszont 104-es kell. Úgy voltam vele, hogy első körben azért nem vállalkoznék új szabásminta készítésére, úgyhogy végül kinéztem egy kötényruhácskát 80-asban, és kineveztem tunikának. Ja, hogy szoknyát tanultunk? Igen, de valahogy nem tudok elképzelni egy szabott, lépéshasítékos szoknyát háromévesen.

A rendelkezésemre álló anyagok miatt volt egy kis fejtörés, mert akkora darab pont nem volt, amekkora kellett volna, így végül mell alatt kettévágtam a szabásmintát és így kétféle mintás lett. Ez egyébként használt neki.

Úgy döntöttem, hogy mivel a karöltő visszahajtogatásáról elég bonyolult emlékeket őrzök még a nagymamám varrószobájának idejéből, és ferdepántot csinálni sem tudok, inkább azt a megoldást választom, hogy a felsőrész két rétegű, akkor az egész beszegés téma nem merül fel.

A kész - avagy majdnem kész darab itt látható. Összes hibájával együtt, természetesen. Az egyik elég feltűnő így kiterítve, mégpedig, hogy az egyik karöltőnél nem tökéletesen illeszkedik a négy összefutó varrás. Ezt még majd kézzel fogom kijavítgatni. A másik nem látszik, csak érezhető, hogy kicsit túl sok a varrásráhagyás az alsó-felső rész összevarrásánál. Azon gondolkozom, hogy vajon inkább vágjak-e belőle és tisztázzam el újra vagy mi ilyenkor a mentő megoldás. (Csak cikkcakkolva van, a francia varrást még nem mertem megkockáztatni.) A harmadik, hogy tudom, hogy az alja felhajtásánál a két oldalvarrásnál célszerű lett volna stircelnem, viszont rájöttem, hogy ezt én meg tudom csinálni, ha mondják a lépéseket, de magamtól még nem. Illetve valószínű az is gond volt, hogy nem a leírás szerint haladtam (sok adottság más volt, pl hogy az eredeti ruha thermo anyagból volt és csak ferdepántozva volt, nem két részből állt, stb.), és valószínű volt két lépés, amit felcserélt sorrendben kellett volna inkább csinálni.
A vállánál elvileg gombbal záródna, de még lehet, hogy patentos lesz. És azon gondolkodom még, hogy az aljára jót tenne-e egy egyszínű fodor vagy horgolt szegély.

A tulajdonos pillanatnyilag nem boldog, nem is örült egyáltalán, még küzd a bacillusaival, így viselés közbeni fényképet nem is kíséreltem meg készíteni. Majd ha fenti hibákkal zöld ágra vergődöm valahogy, meg patent is kerül rá, akkor talán lesz fénykép is. Mindamellett nem kicsit büszke vagyok, és szemem előtt lebeg egy rettentő egyénien öltöztetett leánygyermek. Az meg extra meglepődés, hogy egy ekkora darabot horgolni nagyjából két hét lenne, ez meg gyakorlatilag egy fél délután alatt elkészült, és még vagy egy óra munka maradt rajta.

Kis ácsingózás

2009-04-03T15:00:00.000+02:00

Ezekben én csak gyönyörködöm, többszörösen kiderült, hogy a kötés nem az én műfajom. Viszont annyira jó kis nadrágok! Kedvencem az, ahol virágzó faágak a minta. Persze ez se rossz. Ezután a bloglistámon is szerepel.

újabb katicás holmi

2009-03-31T14:27:00.004+02:00

Elkészült a katicás sorozat újabb darabja - ez is babafotózási kellék lesz. Bab a becsületes neve, azaz ez olyan pólya, aminek nincs fejrésze, csak a babák hónaljáig tart. Már alig várom, hogy láthassam bevetés közben! Kiegészítve a már korábban készült sapival igazi édes kislányjelmez. Nem mesélem el viszontagságos keletkezési történetét, csak annyit, hogy már jobban figyelek a félbehagyott horgolások biztonságos magasságba való helyezésére, mint korábban. Mindenesetre erre is igaz, hogy másodszorra minden jobban sikerül. Velem legalábbis így szokott lenni.

találtam

2009-03-25T15:40:00.000+01:00

Bevallom, a rendszeres olvasók modult nem azért raktam fel a blogba, hogy simogassam az egómat, hogy hú mennyien..., hanem mert lusta és kíváncsi vagyok. Lusta, azaz nem teszek fel minden blogot a linklistámra és a rendszeres olvasásba, amit egyébként olvasok, így viszont egyetlen katt és máris ott vagyok, ahol szeretnék. A kíváncsiság pedig ott jön a képbe, hogy sokszor az új olvasókat "leinformálva" jutok el jobbnál jobb új blogokra.
Egy ideje már nem jutott időm utánanézni, kik is vannak újak a listán, úgyhogy nagy lemaradásaim voltak. És vagy negyed órája itt csodálkozom, hogyhogy nem ismeretem eddig ezt a blogot, hiszen horgolós is, meg jó kis gondolkodnivalók is vannak rajta - pont mint amilyen eredeti szándékai szerint az anyahajó is lenni akart.

Mályva

2009-03-21T16:35:00.000+01:00

Az elmúlt hét betegeskedése gondoskodott arról, hogy szinte semmi horgolásra nem jutott időm, se energiám. (Persze abban is van jó, ha az ember lánya 9-kor már alszik.) De mert ma már mindenképp szerettem volna valami jókedvűt írni-mutatni, itt ez a nyaklánc. Zsukkának készült az új mályvaszín kardigánjához. A fotó színhűsége mondjuk 90%, halvány rózsaszín és sötét mályva a két fő szín, a levelek pedig fehérek, talán kicsit kevésbé lilás az egész, mint a képen.

Ma pedig a varrótanfolyam is elkezdődött! Elmondhatom, hogy először fordult elő, hogy több idő állt rendelkezésemre varrás céljából, mint amennyit magamtól lett volna kedvem foglalkozni vele. 5 óra rettentő sok, amikor végig koncentrálni kell. Az eredmények? Nos, egyelőre nem dicsekszem. De például azt előre látom, mennyire fogom élvezni a szabad gépi tűzést - már amennyiben nem előre kirajzolt vonalon kell haladni. Bár tény, előfordult, hogy a rajzolt és a varrt vonal keresztezték egymást :)

Itt a lehetőség!

2009-03-20T13:37:00.000+01:00

Legyen tied ingyen egy csinos anyahajós sapka. Hagyj egy kommentet panyi zsuzsi blogján, és talán te leszel a szerencsés nyertes! Én szorítok...

Szivárvány az égen

2009-03-15T19:04:00.001+01:00

Nemrég fonalbeszerző körúton voltam a gyerekekkel. Kristófnak egyelőre csak annyi szava van az ilyesmihez, hogy visítani kezd, ha megunta ezt a nőies programot, Doresz viszont már igen kifinomult ízléssel bír. Persze nem veszek meg mindent, amit szépnek talál - de ha krőzus leszek, nem fogok ellenállni, becsszó - viszont a múltkori választásának nem bírtam és nem is akartam ellenállni. Azt a szivárványos fonalat nézte ki ugyanis, amiből ennek a türkiznek a szegélye és a virágdísze készült. Megígértem, hogy neki is csinálok belőle egy sapit, de ennyi keveset azért felhasználhattam ehhez a darabhoz. Nagyon vidám, az egyik kedvencem. És kivételesen elszakadtam a hároméves fejmérettől, ez egyévesemre lenne jó, ha kislány volna. De hát ez a vonat már elment...

Mindent a babáknak!

2009-03-13T19:28:00.000+01:00

Tegnap és ma ez a két kalap készült a legifjabbaknak. Annyira fura visszagondolni, hogy kezdetben ennyire pici a fejük... Ezekkel még szabad a vásár, viszont életem első cocoon-ja már gazdára talált. Nagy Hajni fog benne kisbabákat fotózni. Igazi megtiszteltetés ez nekem, hiszen ezeket az első fotókat biztosan egész életükben megőrzik az emberek.

Gondolom, nem meglepő, hogy a következő, aminek nekiállok, egy katicás cocoon lesz a múltkori sapkához. :)

Extravagáns és romantikus - avagy újítok

2009-03-12T14:38:00.000+01:00

Az a helyzet, hogy mióta nagylányt beírattam óvodába, egyre többet gondolok az őszre. Nagyon régen volt már, hogy reggel nyolcra szépen felöltözve meg kellett jelennem valahol. Mostanság ha nem is alszom többet, mint korábban, azért nyolckor még lazán kávézgatás, reggelizés folyik, szépen felöltözni meg szinte kár, mert az első testvérösszeveszés után úgyis mindkét vállam maszatos lesz a hozzám dörzsölődő orrocskáktól. Úgyhogy leadtam kicsit (nagyon) a külcsínnel kapcsolatos elvárásaimból korábbi önmagamhoz képest.
De már régebben is folyton gondot okozott, hogyan is öltözzek úgy, hogy azzal egyrészt kifejezzem a tiszteletet azok iránt az emberek iránt, akikkel találkozom, másrészt saját stílusomat - ami enyhén szólva is diáklányos - se veszítsem el teljesen. Önkritikusan meg kell állapítanom, hogy itt folyton kudarcot vallottam régen. Most már valamivel jobban el tudom fogadni, hogy komoly nő lettem, aki időnként még magassarkút is felvehet, és valószínű, kicsit változni fog a dolgozós ruhatáram - és nemcsak a gyerekezőshöz képest.
De ami még a ruháknál is fontosabb, illetve bizonyos fokig azt is ellensúlyozni tudja, ha nincs a szekrényben tizenöt különböző komplett öltözet, az a kiegészítők kiválasztása. Ilyeneken járt az agyam akkor is, amikor tegnap hirtelen felindulásból elkövettem néhány horgolt medált. Befejezve még csak kettő van, azokat feltettem a Meskára is.

A Meskás változtatásokról meg annyit, hogy szép lassacskán fogom visszatenni a régi holmik egy részét, igyekszem jobb minőségű fotókat csinálni róluk. Azért nem az összeset teszem vissza, mert időközben rájöttem, nem mindegyik illik már mostani stílusomhoz. És persze néhány darabról úgy döntöttem, hogy inkább megtartom. :)

Nem könnyű

2009-03-11T21:27:00.001+01:00

Mármint a gyereknek, ha az anyja folyton sapkákat vagy más egyéb kívánatos dolgokat készít - más gyerekeknek. Nem elég, hogy addig se foglalkozik ővele, ráadásul még csak nem is az övé lesz. Mondjuk a katicás kalap. Úgyhogy ma szent fogadalmat tettem, hogy igen, neki is csinálok egyet. Nem mintha nem lenne elég sapkája még azzal együtt is, hogy elég rendszeresen hagyunk el fejfedőket.

Hogy érzékeltessem a frusztrációt, amit Nagylány érezhet időnként, csak annyit mondok, mivel üti el, amikor vacsorázni hívom. "Jó, mindjárt, de még be kell fejeznem a horgolásomat. Egy kislánynak készítem, aki majd megveszi, és örülni fog neki." És akkor odanézek, ül a fotelban, kezében egy horgolótű bedugva egy maradék fonalból készült gubancba, és
1. fellelkesülök, hogy milyen jó lesz együtt horgolni pár év múlva
2. elszégyellem magam, hogy akkor ezek szerint én is mindig csak" majd mindjárt" megyek?

A tavasz sztárja

2009-03-11T10:30:00.001+01:00

Vitathatatlan, hogy az idei tavasz sztárja a sapkáim közül a katicás volt. Eddig hármat csináltam, mindhárom pillanatokon belül gazdára talált, és ennek a negyediknek is van már kecsegtetőbb jövője, mint a szekrényem aljában fekvés.

Érdekes egyébként, hogy jönnek ezek az ötletek. Magam nem vagyok katicaőrült, bár emlékeim szerint az óvodában voltam egyszer katicának öltözve farsangon. Mondjuk ezzel nagyjából beilleszkedem a főcsapásba - tegye fel a kezét az a lány, aki sosem volt katica farsangon :D
Viszont tavaszvágyó hangulatomban éppen agyaltam, milyen új sapikat horgolhatnék. És akkor jött először a zöld alapon virágok ötlete (ez is gyorsan elkelt), meg a lepke. Ilyet végül nem csináltam, legalábbis eddig. De a lepke mintája miatt fellapoztam egy kötős újságot. És abban volt egy édes kardigán is, amit apró méhecske díszített. Innen már csak egy lépés volt a katica, mégpedig úgy, hogy nem kis ráapplikált dísz, hanem hogy maga a sapka legyen katica. Abba már csak később gondoltam bele, hogy épp a farsangi szezon közepén jártunk, így az időzítés is jó volt - bár itt semmi szándékosságot nem kell keresni, ennyire (még) nem vagyok tudatos üzletasszony.

Csak hogy a praktikus oldalról is mondjak valamit - a katicás sapik elkészítése kicsit nagyobb energiaráfordítás, mint a többi. A sapka maga gyorsan elkészül, de a kis pöttyök meghorgolása és rávarrása - beleszámítva azt az időt, amíg rászánom magam, hogy kis fekete pöttyöket fogok csinálni, valamint azt is, hogy ha nem egyenletesen osztottam el a pöttyöket, akkor újravarrok egyet-kettőt - nagyjából olyan sokáig tart, ami alatt akár még egy sapesz is készülhetne. viszont végeredményét tekintve egyértelműen megéri a bíbelődést, nagyon megszerettem ezt a fajta kalpagot.

Ez a mostani újszülött méretben készült, és egy fotográfus műtermébe fog vándorolni, aki újszülötteket és kismamákat fotóz. A csápmegoldás egyelőre nem tölt el teljes elégedettséggel, úgyhogy itt még gondolkozom, hogy lehetne stabilabbra készíteni, mivel ez folyton lekonyul. A zseníliadrótra gondoltam, bár még sosem használtam ezt az anyagot, úgyhogy csak sejtem, hogy jó lehet. A többi terveimet egyelőre csak kevés, Számomra Nagyon Fontos Személy tudja, de azért annyit muszáj elárulnom, hogy kezd kialakulni egy kollekció. Most már csak azt kellene elérnem, hogy az időm nagyobb részét ne az ilyen helyzetek kezelésével (káoszfelszámolás) kelljen töltenem, hanem horgolótűvel a kezemben egy kényelmes fotelban.

Ps: egyébként nemcsak a fenti képről következtetek, hogy közeleg a világvége. A számítógépem határozottan besztrájkolt, Apahajóé is, mástól is hallottam mostanában, túl sok az egybeesés. Tegnap például a beírt sitenevet tükörírással írta be, vagy mintha héberül írna az ember, jobbról balra, kész téboly. És ez még csak a kisebb probléma. Amíg ezt a bejegyzést írtam, háromszor omlott össze a Firefox. És akkor még államcsődről is beszélnek. Most mi van???

Franciás

2009-03-09T17:20:00.001+01:00

Elkészült a másik sapka is, amit az előző rózsaszín fülvédős sapi tulajdonosának testvére fog hordani. Ez a bézs-fehér kombináció nagyon szép, és mert egy 10 éves nagylányé lesz, különösen is jó választás volt a megrendelőtől. Itt is három virág volt a kérés, viszont mivel itt nem volt fülvédő, kisebb helyre kellett felapplikálni. Így nem a hagyományos hatszirmút, hanem a rózsákat választottam. Egy ilyen nagylánynak már ez egyébként is jobban illik.

Annyira tetszik, hogy komolyan nehezemre esik postára adni. Mert egyébként pont az én méretem is. :)

Azoknak pedig, akiknek tetszett múltkor a türkiz sapesz, jó hírem van: hamarosan megnyerhető lesz a Potya Pénteken! Keressétek az oldalsávban a narancssárga bannert!

Az egyik múlt heti

2009-03-09T00:02:00.000+01:00

Kívánságra három virágnak kellett a sapkára kerülni, adva voltak a színek is. Én még sosem tettem három virágot egyetlen sapira, úgyhogy komoly fejtörés okozott a feladat, mert túldíszíteni nem akartam. A pink szegély is partizánakcióm volt, mert anélkül olyan félkésznek éreztem. Végül szerencsére a vevő is elégedett volt, és én sem tagadtam meg magam.

Ps.: A Meska-boltom pillanatnyilag szünetel, csak a már megrendelt holmikat fogom feltölteni rá a következő napokban. Legfeljebb két hét múlva újra kinyitok, csak pár dolgot addig még szeretnék elintézni-kijavítani.

Csak szép

2009-03-07T19:50:00.000+01:00

Azt hiszem, megnyugodtam. Van, akinek nagyobb készletei vannak, mint nekem.

Blogszünet ide vagy oda...

2009-03-05T13:23:00.000+01:00

ezt a linket muszáj megmutatnom.

Megint a kedvenc színeim

2009-02-25T14:35:00.000+01:00

Ezúttal kitűző formában, avagy a rózsás cippzárdísz evolúciója.

Miért épp türkiz?

2009-02-24T17:03:00.001+01:00

Mielőtt lányos anya lettem, háromféle szennyes ruhánk volt: fehér, világostarka és sötét. Mióta lányom van, egy negyedik csoportot is sikerül elkülöníteni, a rózsaszínt. Nem arról van szó, hogy félig rakom tele a mosógépet, nem. Ha ugyanis valaki nem tud varrni - még! -, akkor kénytelen a boltok kínálatához alkalmazkodni. És ott, ami kapható lányoknak, általában rózsaszín. Esetleg mályva. Vagy lila. Ha szerencsénk van, belefuthatunk pár olyan darabba, ami fehérrel vagy vajszínnel van kombinálva.

Nem arról van szó, szeretem én a rózsaszínt, csak van egy pont, ami után már szívesen látna mást is a szemem. Főleg, mert Nagylány nem kizárólag hercegnőként tud viselkedni. Ha olyanja van, persze cicáskodik meg hízeleg, de a nap nagyobb részében inkább lókötő, mint cukorfalat. És mindenki öltözzön az egyéniségének megfelelően, még egy hároméves is!

Szert tettem barna felsőkre is, és a narancssárgát is keresem, új kedvencem pedig a türkiz, mióta rájöttem, hogy nemcsak a kékszeműeknek áll jól. A türkiz és a rózsaszín párosításához pedig az őszi-tavaszi esernyőkabátja (ahogy ő hívja az esőkabátot) adta az ötletet.

Amikor még jócskán az anyahajós korszak előtt elkezdtem kalapokat, sapkákat horgolni, az járt a fejemben, hogy egy gyerek szinte egész nyáron hord napkalapot, hát akkor miért ne legyen mindenféle ruhájához illő. Nem csak a rózsaszínhez. Felejtsük el a sablonokat, hogy mi fiús és mi lányos. Mi áll jól - ez az egyedüli kérdés. Ha egy férfi simán hordhat rózsaszín nyakkendőt, akkor egy kislány miért ne hordhatna kék ruhát - anélkül, hogy fiúnak néznék. Az azóta már anyahajó fedőnév alatt készülő kalapok ezért színesek. Vannak sárgák, zöldek és lilák, és most egy türkiz is. Persze ez sem úszta meg a rózsaszín részleteket, hogy így még jobban kombinálható legyen a különböző színű nyári ruhácskákkal.

Ezt viszont egyelőre nem lehet megvásárolni - más terveim vannak vele. Pályázni fogok vele erre, és ha elég egyedinek, modernnek és igényesnek találtatik, akkor meg lehet majd nyerni. Ha nem, akkor majd még kitaláljuk a sorsát. :)

négyzetláz

2009-02-23T23:28:00.000+01:00

Azt szeretem a blogolásban, hogy terjednek a mémek, azok a kulturális önsokszorozó izémizék. Hogy pár héttel ezelőtt elkezdtek eddig inkább varró bloggerek horgolni tanulni, hogy hirtelenjében szinte órarendet kell csinálnom a horgolós tanítványoknak, mint a régi szép időkben, amikor még németesek jártak hozzám. De nemcsak úgy van, hogy én, a régi motoros próbálok segíteni, ahogy tudok, hanem a vadiúj horgolók is adnak nekem inspirációt, nem is keveset.

Ha például ma eszembe jutott horgolt lepkéket készíteni, az egyesegyedül Zsukka horgolt állatkáinak köszönhető, korábban sosem vonzott ez a műfaj. Ledanna pedig a horgolt négyzetekből készült takaró ötletét dobta fel, és ajánlott hozzá könyvet is.
Megrendeltem, megérkezett, neki is ugrottam hamarost. Fél nap volt kiválasztani a mintát, egy rövidke este megcsinálni egyszer.

Hatos tűvel csináltam és vastag fonalból, úgyhogy borzasztó nagy lett. Ahogy elnéztem elkészülve, az jutott eszembe, hogy milyen remek pulcsi lehetne ebből a Nagylánynak, alig pár sor passzé kellene az aljára, és már kész is lenne az eleje. Az ötlet egyébként célszemélynek is tetszett, meglátjuk. Ha így döntök, akkor a hátát mindenképp egy tömörebb négyzetből készítem és az ujját is, ne akadjon be mindenhova. Mindenesetre a fonalat valamikor réges-régen pulcsinak vettem, úgyhogy ez a lehetőség benne van a pakliban.

Persze az is megfordult a fejemben, hogy lehetne egy háromszor hatos téglalapot csinálni 18 ilyen négyzetből, a hátára fehér vagy natúr polár, és akkor remek takaró lenne a meglehetősen kényes színű fotelünkre. Ráadásul a szín is menne a szőnyeghez. Kérdés, van-e ennyi az adott fonalból, és ha nincs, beszerezhető-e Budapesten is. Na, majd ezen még gondolkozom kicsit.

Mindenesetre a négyzetekbe végérvényesen beleszerettem, gyönyörűek vannak a könyvben, és találtam pár olyat is, ami garantált kihívás. Nem tudom, nehezek-e ezek a háromdimenziós virágos négyzetek, mindenesetre még nem csináltam hasonlókat, úgyhogy biztos el lehet bogarászni rajtuk.

Ja igen, most is belebotlottam a tényállásba, hogy
1. Külföldön mennyivel nagyobb a színválaszték fonalból és mennyivel szebbek az árnyalatok.
2. Mennyi fonalam van, de azonos minőségűből ritkán van sok szín.
3. Mivel megpróbálok mindig adott projektre venni fonalakat, kizárt, hogy sok egyforma négyzetet tudnék csinálni az egyébként tetemes mennyiségű otthoni készletből.

tavaszi sál újra

2009-02-23T15:09:00.000+01:00

Látszik, hogy már nagyon várom a tavaszt...
Habár érkezését semmi nem sugallja, talán csak az ablakpárkányon virágozni kezdő gyöngyike, előszedtem a múltkori tavaszi szettemből maradt fonalakat, és elkészítettem ezt a sálat. Van benne némi asszimetria, mert a sötétebb rózsaszín kör közepén fogyott el, de amilyen bohókás az egész, szerintem ezzel együtt aranyos. A hátteret hirtelen felindulásból nem a szokásos fehér varróasztal, hanem a hozzá tartozó pink varrószék adja.
Egyébként az elmúlt napok egyik bókja miatt csináltam meg még egyszer ezt a múltkorihoz hasonló sálat. Egy Meskás nézelődő a prototípust látva sajnálta, hogy nem lánya van. :)

virágok

2009-02-22T18:31:00.000+01:00

Mostanában többen is kértetek tőlem levélben horgolt virágról leírást. Hozzátéve, hogy nem túl gyakran szoktam virággal díszíteni, azért egyet-egyet tudtam küldeni mindenkinek. Tudom, hogy bőven lehet találni a neten ilyesmit, úgyhogy nem találom fel a spanyol viaszt, de talán tetszik, amibe most szaladtam bele: egy egész csokornyiba egy blogon, nézzétek meg ezeket!

kék szatyor

2009-02-21T19:56:00.000+01:00

Átadtam végre a kék szatyrot, amiről nemrég írtam, úgyhogy mutathatom a fényképeket is. Tetszést aratott egyébként, és a végére én is megbarátkoztam vele. Úgy döntöttem, hogy még kettő olyan szatyor lehet, amin hiba van, a harmadiknak már tökéletesnek kell lenni.

Elkészült a lila szett is

2009-02-19T13:32:00.000+01:00

És hogy a testvérek nehogy összevesszenek rajta, csak színében különbözik a múltkori zöld-rózsaszíntől.

dolgozom

2009-02-15T18:59:00.000+01:00

Elkészült a tavaszi kislánysapkához illő sál. Most már csak a leendő tulajdonos testvére számára kell gyorsan elkészülnöm egy szettel. Ez azt jelenti, hogy éjt nappallá téve kéne horgolnom, csak épp egy tegnapi apró baleset miatt még mindig fáj a középső ujjamon a körömágy, úgyhogy korántsem megy olyan gyorsan és egyszerűen, mint szokott. A sérülést egyébként a Csodák Palotájában szereztem, ahol természetesen az bénáz a legjobban, aki végigszövegeli az időt különféle figyelmeztetésekkel, mint pl. lassan, vigyázz, előre nézz.

A sál egyébként - legalábbis a technika - már karácsony óta a fejemben motoszkál. Úgy készült, hogy először a sál teljes hosszában horgoltam két sort sötét rózsaszínnel, aztán pedig körbehorgoltam a zölddel és a másik rózsaszínnel. A babacipők talpát szoktam így csinálni, csak ez egy kicsit nagyobb és mások a szaporítások, de az ötlet tkp. a cipőcskéktől jött.

áramlás

2009-02-11T22:21:00.000+01:00

Mivel ma semmi kreatívra nem volt időm, megmutatom ezt a múlt hetit. Aki varrni tanul, annak legyen igazi tűpárnája. A türkiz és a barna úgyis nagy kedvencem, ennek a hátoldala pedig nagyon harsány türkiz. A minta hímzése közben pedig valami olyasmi járt a fejemben, hogy változik, áramlik, születik valami. Ma, illetve az elmúlt napokra visszanézve pedig az is kiderült, hogy mi. Az egyenesség. Ami pedig őszintétlen, annak kíméletlenül vége van. Még akkor is, ha eredetileg az volt is a szándékom, hogy megjavítom. Mellesleg meg egy éve ilyenkor már nem feküdtem le, mert rettentően izgultam, aztán meg is lett az eredménye. Ha jól emlékszem, úgy fél 10 körül, de majd megkeresem a kis karszalagját.

Vegyes vágott

2009-02-10T19:12:00.000+01:00

Itt volt már az ideje, hogy végre magunknak is horgoljak valamit.
A névnapomra kapott fonalból készítettem egy pár lábszármelegítőt a nagylánynak. Rettentő praktikus darab, mert nagyon szeret szoknyában járni, de a hideg miatt elkél még egy plusz réteg. Emlékszem, gyerekként maradandó lelki károsodást okozott a szoknya alá télen kötelezően viselendő steppelt nadrág, úgyhogy ettől szeretném megóvni magzatom. Van még egy másik színátmenetes fonal is, egy narancsos-pirosas, amit szintén ebben a csomagban kaptam, szerintem hamarosan az is átváltozik lábmelegítővé. Lehet, hogy a Meskára is csinálok, ha végzek a most rám szakadt megrendelés-halommal. :)

A sapkát csak azért csináltam, mert sürgős sapkahorgolhatnékom volt, és mert ez a két szín szépnek tűnt együtt. Vagy megtartjuk, vagy elajándékozzuk, úgyhogy Kdatta illetve Sbodi, ha megtetszik valamelyikőtöknek, szívesen odaadom. Ha mindkettőtöknek, akkor csinálok még egyet. Mindkét lányra passzol a méret, ha jól sejtem.

A hímzés meg még a karácsonyi csillagmánia folytatása - különös tekintettel, hogy egy barátnőm teljesen el volt bűvölve ezektől az apróságoktól. Majd még lesz más színben is, egyelőre ezek mennek a Meskára.

Jó dolog egyébként, hogy most már kedvem szerint tudom váltogatni a kézimunkákat. A varrás egyelőre adrenalinpumpa, sosem tudom, mi lesz belőle, izgatottan várom a következő lépés eredményét, mert abszolút nem tudom elképzelni, mi lesz a szabásmintából. Meg az is ott van bizonytalansági tényezőnek, hogy a gép vagy együttműködik, vagy nem. (Ma pl. nem.)
A horgolás monotóniája kikapcsol a napi zűrzavarból, a hímzés pedig olyasmi, mint a kínai tusrajz lehet, minden mozdulat számít, ugyanakkor rendkívül megnyugtató. Na, nem mintha próbáltam volna a kínai tusrajzot, de mondjuk lenne kedvem.

Kortárs hímzések

2009-02-09T20:50:00.000+01:00

Tegnap volt az a nap, amikor a szabadság érzésétől megrészegülve megnéztük Zsukkával - végül csak ketten - az IMM-ben a kortárs hímzéses kiállítást. Nehéz úgy írni képzőművészetről, ha az ember nem látja épp akkor a képeket, ráadásul még meg se mutathatja őket, így csak néhány benyomást osztok meg.

Rögtön az elején kezdődött a meglepetés. Hogy a hímzés nemcsak azt jelenti, hogy egy üres vászon mindenféle figurákkal van telehímezve, hanem azt is, hogy mondjuk egy mintás textilen vagy nyomaton néhány részletet kiemeltek öltésekkel. Például - és jellemzően - arannyal vagy ezüsttel.

Aztán azt is lehetett sejteni, kik azok a művészek, akik hímzőkörökben nagyon híresek. Ők megengedhetik maguknak - vagy legalábbis más magyarázat nem jut eszembe -, hogy még csak be se szegjék a művüket, hogy teljesen esetlegesen - vagy legalábbis esetlegesnek tűnően - ha elfogyott a fekete hímzőfonal, akkor kékre váltsanak egy minta közepén. Vagy ők azok, akik kiállítanak néhány textilbabát - olyan formájút és olyan arccal, mint a Werka babái, és olyan szemmel, mint a Figurkáé, csak hogy jobban el lehessen képzelni - viszont mindezt olyan kidolgozottsággal, ami nagyjából egy általános iskolás szintje. A cím elég semmitmondó volt ahhoz, hogy ne lehessen rájönni a kivitelezésbeli slendriánságok okára. Hmm, lehet, hogy nem értem a kortárs művészetet?

Na, azért volt olyan is, amit nagyon is értettem, és lenyűgözött: a Családon belüli erőszak című - két térbeli baba - tökéletesen találó arckifejezéssel az indián formavilágból.
A másik a divat világát figurázta ki: Csontvázdivat - egy kifutón csontvázak voltak a modellek, rajtuk ruhák.
Az anatómia egyébként sokakat megihletett: flitterekkel kivarrt csontváz, keresztszemes CT-képek, egyéb ilyen testtel kapcsolatos képek sokasága látható.
A vicces és ötletes kategóriában a kedvencem a csupa játékbaba-ruhákból varrt szőnyeg (takaró?) volt.
A hímezve rajzolással készült képekből volt talán a legtöbb: arcok, amelyekről csak onnan lehetett tudni, hogy hímzettek, hogy egy ilyen témájú kiállításon szerepeltek. Na jó, persze közelről látszott. Az egyik kép nagyon profi Dürer utánzat volt, az eredetileg vékonyabb ceruzavonalak a lelógó cérnaszálak voltak.
Komoly, és szépen kidolgozott két kép ugyanarról a kontyos nőről, aki halat tart a kezében. Egyiken a téglafal, másikon a parketta mintája volt bravúros megoldás.

A CT-képek kivételével eddig csak a nemzetközi részben látható alkotásokról meséltem. A magyar nagyon más volt - hangulatában, stílusában egyaránt. Az első néhány alkotásnál már kezdtem azt hinni, hogy na, ebben is alul maradtunk, aztán jött pár olyan poén, amit valószínű kevés külföldi ért meg. Ott volt például a subázással elkészített diagramm: mennyi időt töltenek társadalmilag kötött és szabad elfoglaltsággal naponta férfiak és nők. Nehezen tudom elképzelni, hogy valaki hónapokig egy ilyen szőnyeg készítésével foglalatoskodik, de persze szíve joga.
Aztán ott volt Kisvakond, amint italozik, Kisvakond, amint vécére megy, valamint Kisvakond esti imája közben.
Az egyetlen horgolt kiállítási tárgy egy modellvasút terepasztal - heggyel, vulkánnal, tóval, fával, mindenféle színű szántóföldekkel. Hihetetlen vicces volt, rögtön eszembe is jutott, hogy ezzel a technikával lehetne a szőnyegünkhöz illő takarót készíteni a fotelra.
Nevetve sírás avagy angol humor kategóriában indulhatna a sajtreszelő lyukain szív alakban kilógó vörös fonalak - talán Szívszaggató volt a címe.
És ott volt a kredenc is, az a fajta, ami egy időben szinte minden háztartásban ott figyelt, a felső üveges részen fényképek, oldalt egy-egy üvegcsík kiesve, horgolt polccsík, miegymás.
Terítő ráhímzett térképpel, hálóing egy öreg női test jellemző ráncaival, és a nagy talány: a művész cipői egy vonallal - vajon ott helyben készítette el? Mert szállítani nehéz lett volna - avagy lehetett.

Egyszóval nagyon izgalmas és nagyon sokféle technikát bemutató kiállítás volt. Volt, ami elbűvölt, volt, ami nevettetett, és volt, aminél ismét megerősítve láttam már korábbi felismerésemet: művészet az, amit annak mondanak, nem feltétlenül az, ami színvonalas. Összbenyomás mondjuk: négyes.

fekete tulipán

2009-02-07T15:51:00.000+01:00

Már réges-rég szerettem volna egy olyan szatyrot, aminek a fogantyúja egy bambuszból készült kör. Eredetileg horgolva képzeltem el, és meg is csináltam egy különleges, fekete-szürke szalagfonalszerűségből. Csalódásomra sajnos már akkor is teljesen alaktalanra nyúlt, ha csak az alap mobil-kulcs-pénztárca-zsepi négyest beletettem. Bélés kellett volna hozzá, akkoriban viszont még nem tudtam varrni. Bezzeg most. :)
Flick-r albumokat nézegettem pár napja, amikor rátaláltam pontosan arra a táskára, ami a fejemben már évek óta megvolt. Kiderült, hogy ez is Tilda-szabásminta. Sikerült kölcsönkérnem egy könyvet hozzá, neki is estem azon nyomban. Így utólag azt kell mondanom, igazi intellektuális kihívás volt. Nagyjából három mondat instrukció és három kép alapján kellett volna rájönni, hogy a négy réteget hogyan lapozza az ember ide-oda. Zsukka hathatós segítsége nélkül semmire se jutottam volna. Ő viszont átsegített azon a ponton, ahol hottentottául volt a leírás, és ma sikerült befejeznem az aranyos kis szatyromat. Hihetetlen, de fekete. Az egyszál hiperelegáns és nagyon pici fekete táskán kívül semmi feketém nincs - piros annál több -, így sikerült olyat varrnom, ami valóban hasznos, nem csak egy újabb darab az amúgy sem kicsi táskagyűjteményemhez. Belül fekete alapon fehér tulipános, a rózsa is ebből készült.

Hát, itt nem újítottam be, semmi önálló gondolat nincs az egész varrományban - de majd a következőben. Nekem ugyanis elejétől fura volt, hogy a hosszabb oldal a szélesség és nem a magasság. A következőt mindenképp keskenyebbre, de magasabbra fogom varrni, nekem úgy praktikusabbnak tűnik. Hogy lesz következő, az nem is kérdés. Annak már a díszítése is profibb lesz - ötleteim máris vannak. Viszont a kivitelezéssel most teljesen meg vagyok elégedve, a varrógéppel egyre jobb barátságban vagyunk.
Mellesleg meg a "Színek, amelyeket képtelenség fotózni" című listám bővül a feketével.

Kaspó

2009-02-07T08:37:00.000+01:00

Amikor pár napja, a névnapomra virágot kaptam, Nagylány rendesen elirigyelte tőlem. Megígértük, hogy ő is fog kapni, és így is lett. Tegnapi névnapjára a fő ajándékot még meg se kapta, szokás szerint nem sikerült időben beszerezni - bár nem fogja zokon venni szerintem, hogy kis késéssel kapja meg. Kapott viszont csokott virágot (nem csököttet, hanem csokottat, ő így nevezi a csokor virágot, ami akár egy szál is lehet vagy esetünkben cserepes), lila primulát, mert mostanában a világ akkor szép neki, ha lila. És mert a szokásos semmilyen műanyag cserépbe volt ültetve, és hirtelen nem volt otthon színben, méretben passzoló kaspó, rögtön horgoltam is egyet. Hogy öntözni is lehessen, alulra egy egyszerű kis kerek műanyag ételtartó dobozt tettem. A fonal egyébként turkálós, sálnak szántam, de aztán rájöttem, hogy kicsit szúrós, így inkább lakásdísznek meg táskának megfelelő.
Amúgy meg a legszebb szerintem az volt, hogy amikor átadtuk, űgy örült, mintha valami hatalmas dolgot kapott volna, mittudomén, legalábbis régóta vágyott babaházat, vagy más ilyen hatalmas attrakciót, azt kiabálta, hogy "gyönyörű", meg hogy "csodás", meg hogy "van nekem is virágon és majd meg fogom önteni". Annyira szeretem, ahogy lelkesedni tud egészen hétköznapi dolgokért.

Első madaram

2009-02-06T12:13:00.001+01:00

A cipzárdíszhez használt levél fehér fonalból remek szárny lett.

Kiállítás

2009-02-05T20:11:00.000+01:00

Utánakérdeztem, mikor kaphatok kimenőt kiállításnézés céljából. Most vasárnap lett a nyerő. Tehát: én e hét vasárnap 3 órakor az Iparművészeti Múzeum bejárata előtt leszek. Remélem, lesz valaki a múltkori kommentelők között, akinek jó ez az időpont. Elnézést, nem túl demokratikus megoldás, hogy közlöm, hogy ekkor, és kész, csak sajnos én sem vagyok a magam ura. :)
(Vé, a gyerek nem kizáró ok, csak magunkból kiindulva eszembe se jutott, hogy gyerekkel érdemes lenne jönni, ha látni is akarok valamit - úgyhogy hozd nyugodtan SL-t, te ismered, hogy bírja az efféléket. Én két fenevadam nem bírná, csak ezért lepődtem meg.)
Múzeum helye és egyéb tudnivaló itt, belépőjegy felnőtteknek 900, diákoknak 450, ha jól vettem ki a táblázatból.
Szuper lesz, előre látom, ezer éve nem voltam normális kiállításon.

Lógattyúk

2009-02-05T11:36:00.000+01:00

Colette játékára készítettem ezeket. Azaz pontosítok. A kalaposat eredetileg kitűzőnek szántam. Aztán amikor az elkészítés utáni napon kisebbik gyermekem, aki még a táplálkozásnak egy csecsemőkre jellemző módját is gyakorolja, örömködő csatakiáltásokkal vetette volna magát rá, akkor rájöttem, lehet, hogy mégsem lenne szerencsés kabát hajtókára tűzni. Ki tudja, hátha másnak is beugrik ugyanaz, ami neki. Így azt találtam ki, hogy majd nyárra csinálok egy olyan farmertatyót, amit a babakocsi tolókarjára is rá lehet akasztani, de azért oldaltáskának is jó, és annak lesz a húzókája.

A rózsás pedig azon ritka esetek egyike, amikor végigcsináltam egy horgolásmintát. Egy régebbi Anna magazinban voltak ezek a levelek, rózsák - ott táskát díszítettek, mármint magát a táskát, nem a húzókát. Én a túl rózsás cuccokat annyira nem szeretem, de így egy darab még teljesen oké.

Csináltam még egy harmadikat is, ami csak a rózsa levél és háttér nélkül, de valahogy annyira nem szeret a gépünk közelről kicsi dolgokat fényképezni, nem sikerült egy kép sem. Az halványrózsaszín, és ha mondjuk csak egy neszire szeretne az ember húzókát, akkor tökéletes, mert akkora, mint egy közepes eper.

Program

2009-02-04T19:50:00.000+01:00

Van ez a két kiállítás az Iparművészeti Múzeumban március 22-ig.

- Ahogy a varrócérna kerüli a gombot – Kézimunka-technikák és -eszközök a kortárs magyar művészetben.

- Az öltés művészete – Nemzetközi kortárs hímzések.

Amúgy nem annyira szeretek egyedül menni kiállításokra. Na csak mondom.

Jutinak

2009-02-03T10:15:00.000+01:00

Elkészült a katicás kalap. Juti, felteszem a meskára a nevedre lefoglalva! Remélem, tetszik :)

Amelyben bizonyítást nyer, hogy anyahajónak még sokat kell tanulnia, de azért a végére csak lesz sikerélmény is

2009-02-02T18:12:00.000+01:00

Ma valami csoda folytán mindkét gyerek egyszerre és hosszan aludt. Rutinból leültem horgolni, aztán eszembe jutott, hogy azt este is lehet, úgyhogy előszedtem a varrógépet.

Zsukka tanácsa csengett a fülembe: először varrjak valami olyat, amihez van leírás, akkor minden rendben lesz. Aztán megállapítottam, hogy most így hirtelen semmihez sincs leírásom, mert a gép és az egyik alvó gyerek egy szobában tartózkodik. Tehát leírás nélkül. Legyen mondjuk szatyor, az nem túl bonyolult, nincs cipzár meg egyéb extrák, és egy kis szatyor úgyis elkél a háznál.

Az anyagválasztás tekintetében nem volt nehéz dolgom. Adott volt a piros cérna, ami be volt fűzve, és mert nem akartam orsózással időt veszteni, maradtam a pirosnál. Minő szerencse, hogy a fodros szoknyára vett anyagok is piros-fehérek, úgyhogy minden együtt állt. Fogalmam nem volt, hogy fogjak hozzá, így először is körberajzoltam a Világ földrajzi és politikai atlaszát, hogy majd akkora lesz a késztermék. Kétszer, természetesen, mert elő- és hátlap, meg még kétszer a bélés számára. Először visszavarrtam a szájánál. Itt akadtam az első kérdésbe: hogy oldódik meg az a probléma, hogy a szélén oldalt ne rojtosodjon az anyag?
Na mindegy, próbadarab, engedékeny vagyok magammal, úgyhogy folytattam, hátha később valahogy eltűnik. Oldalt és lent összevarr, lent kétszer is, a biztonság kedvéért, kifordítom. Gyönyörű! Hoppá, nem kellett volna valami dísz is rá? Sebaj, megoldjuk utólag.

Kétoldalas ragasztó még nincs itthon, de felrémlett, hogy szemtanúja voltam Zsukka első applikációja elkészülésének, akkor még ő is kétoldalú ragasztó nélkül adta elő. neki akkoriban az jutott eszébe, hogy nagyszüleink idejében meg még mindenki jól elvolt kétoldalú ragasztó nélkül. És milyen igaz. Nagyvonalú voltam, ki is vágtam rögtön egy stilizált virágot és közepére meg egy négyzetfélét. Cikkcakköltéssel négyzet felvarr, átlósan persze, mert az menő. Többszörösen, biztos, ami biztos. Meg mert a Vattacukorhajó-féle szatyron is így volt, és ő már csak tudja.
Ekkor jött a virág felvarrása a szatyorra. Úgy, hogy már össze volt varrva az oldala, azaz nehezített pálya. Középre téve nem ment, egyszerűen hely nem volt forgatni. Feljebb raktam. Nem ment, mert mint kiderült, görbe vonalat varrni nehezebb, mint egyenest. Öltéskihagyás, bénázás.

Muszáj, hogy virág legyen? Lehetne mondjuk egy tetszőleges négyszög is. Így már nagyjából ment, ismét többszöri körbecikkcakkal, mert ugye nem mindig sikerült pont oda esni a cikkcakkvonalnak, ahova szántam. Mindenesetre határozottan élveztem végig. Szatyor tehát kész. A béléssel már rutinosabban csinálom végig ugyanezt, a zsebtől eltekintek, amúgy se túl nagy az egész szatyor. A fülét úgy gondoltam ki, hogy visszáján összevarrok egy csíkot, aztán kifordítom, majd ugyanezt még egyszer. Hát, őszintén, az "és kifordítom" pontnál komolyan elgondolkodtam, hogy ér-e ennyit nekem ez a szatyor. Aztán valahogy meglett, közben tudatállapot-változáson mentem át, ne kérdezzétek, mi történt.

Úgy okoskodtam, hogy előbb hozzávarrom a külső részhez a füleket, aztán majd az egészhez a bélést. Így is lett, az első mondjuk elég unalmas volt, de meglett, aztán sokáig forgattam meg néztem, hogy hogy a fenébe lehet itt belevarrni a bélést. Gondoltam, a profik úgy csinálják, hogy valahogy a visszáján és kifordítva, de én nem fedeztem fel, hogy az hogyan lehetséges. Így aztán simán beletettem a bélést, ahogy van a szatyorban és körbevarrtam.

Az az első lépésben nem rendesen eldolgozott rész sajna nem tűnt el teljesen, bár a fényképen alig látszik, gondolom, majd az első mosás után lesz veszélyesebb. Meg a rátétnél van egy gyűrődés, ami a legutolsó pillanatban sikerült, oda szerintem még csinálok egy horgolt virágot és kézzel rávarrom, hogy ne látsszon. No, azért elsőre nem rossz. Persze majd valamikor összeülök egy hozzáértő személlyel és megnézem azt a pár részletkérdést, amit saját kútfőből nem tudtam megcsinálni. Amúgy meg itt fáj, ott vérzik, de legalább az enyém.

Díjakról és függőségről

2009-02-01T10:58:00.000+01:00

Hozzám is begyűrűzött a mesés blog díj, mégpedig Zazáleától kaptam.
Egy idős tanárnő, akit nagy tiszteletben tartok, és aki pár éve tiszteletbeli doktori címet kapott az egyetemtől, ahova jártam, azt mondta, hogy ha díjat adnak az embernek, azt meg kell köszönni, mert kicsoda az ember, hogy mások döntését felülbírálja.
Persze azért a hatalmas díj- és körkérdéseső, ami az utóbbi időben elárasztotta a blogteret, nagyjából megmutatta, hogy nem az a krédés, ki lesz díjazott, hanem hogy mikor. Én általában utolsó körben szoktam megkapni ezeket, úgyhogy ebből aztán le is vonom a tanulságokat. :)
Meg valahogy az a téma is több blogban felmerült az utóbbi időben, hogy hú, más blogok - mármint mindenki önkritikusan írta - mennyivel szebbek, mennyivel jobb fotókkal, jobb dizájnnal, stb. Én is ostoroztam itt magam pár hónapja (hete?), hogy nem vagyok már a régi formában, ami a fogalmazást illeti. A fotókkal nem is kívánok versenyre kelni, úgyis hiába. És persze fontos, hogy törekedjünk a jobbra, szebbre, de számomra ez a blogdolog nem erről szól. Akkor is írnám, ha senki nem olvasná, mint ahogy a régi blogomat tényleg szinte senki nem olvasta, mégis nagyon szerettem, és állítom, voltak rajta sokkal jobb írások, mint ezen - néha publicisztika színvonalon. De nem ez a lényeg.

(És itt most némileg a Colette által felvetett kérdéshez is hozzászólok.) Az én elsődleges függőségem mostanában a gyerekeim. Ez egy örömteli, de egyúttal fárasztó függőség is. Már nem jövök-megyek, ahogy régen, amikor még nem voltak. Ha heti egy kimenőt kapok, netán valahova csak egy gyerekkel mehetek - még ha ez egy szimpla bevásárlás is - már hú de szabadnak érzem magam. Emberekkel találkozni nagyon ritkán tudok. És ha igen, akkor is kicsit szorongva. Nem tudok filmekről és olvasmányélményekről csevegni, mert nagyon nem vagyok képben. Az én társaságom momentán ez a kis blogos közösség. Ami belefér az életembe a gyerekek-háztartás témán túl, az az alkotás. A dolgozó, tanuló, munka világában nyomuló ismerőseim nagyobb része ilyesmivel nem foglalkozik, úgyhogy velük nem igazán lehet ezeket a témákat sem megvitatni. Főleg nem lelkesülni érte. (Amíg húztam az igát, én se horgoltam, pedig volt egy néni a gyülekezetben, aki igencsak minden követ megmozgatott, hogy megtanítson. Egyszerűen nem volt türelmem hozzá, nem illett az életvitelembe.) Most így visszaolvasva ezt a bekezdést, szomorúnak is tűnhet, de nem az. Inkább azt szeretném hangsúlyozni, hogy számomra nem az a fontos, hogy mesés legyen egy blog, hanem az a mesés, hogy vannak blogok és bloggerek, akiket annak ellenére is közel érzek magamhoz, hogy sosem láttuk egymást. Különösen is meglepődöm, amikor kiderül, hogy olyanok is olvasnak, akiknek a munkáit leesett állal csodálom. Úgyhogy ennyit a mesésségről.

Az első függőséget már el is árultam, jöhet a többi.
2. napfény - ha pár napig, netán hétig nem süt a nap, akkor komolyan veszélybe kerül a testi-lelki egyensúlyom.
3. horgolás - három napig bírom nélküle, utána ideges leszek, mindenkivel kiabálok, török-zúzok. Ez valódi függőség.
4. hegyek: ennek hiánya vaolt az egyik, ami miatt biztos voltam benne, hogy nem tudok Debrecenben letelepedni véglegesre. Hihetetlen, de elsatnyultak az izmaim, mert minden utca lapos volt. Most hegyen lakunk, és mióta ide költöztünk, láthatóan jobban nézek ki, pedig soha nem fogyóztam és egyéb testmozgást se nagyon végzek, mint a napi sétálást a gyerekekkel. Ráadásul a Bükk mellett nőttem fel, úgyhogy számomra egy valamirevaló tavaszi - nyári hétvége kirándulással telik. Már alig várom, hogy újra normális idő legyen.
5. Ha lenne még egy plusz hely, akkor ide kerülne a csokoládé, a következőre meg a szakácskönyvek nézegetése, de mert nincs, összefoglalva azt mondom: az ízek. Szeretem az intenzív ízeket. A túl csípőset nem, inkább azt, ha az ételeknek érezhető a saját ízük. Ami édes, legyen édes, a gomba legyen gombaízű, a brokkoli brokkoliízű, a paradicsom pedig. Nos igen, ha azt mondom, hogy nálunk akkor számít üresnek a kamra, ha nincs otthon hámozott paradicsom konzerv, akkor ez elég jól jellemzi az ötödik függőségemet. Szeretek enni és főzni, és szeretek minőségi ételeket tenni a családom elé. És mert így van, vasárnap fél 12 előtt tíz perccel be is fejezem ezt a posztot, és megyek főzni. A család egyik felének fahéjas, a másiknak pedig pikáns palacsintát. Mert a finom nem mindig flancos.

Ugye, az eddigiek alapján érthető, hogy miért nem adom tovább a díjat?

(Ajaj a kétnyelvű próbálkozásaim úgy tűnik, nagyon ritkán jönnek össze idő hiányában.)

Kis (hosszú és unalmas) beszámoló varrásügyben

2009-01-31T21:59:00.000+01:00

Van nálunk az a dolog, hogy ha Apahajót elfogja a depresszió, sürgős bútorvásárolhatnékja támad. Habár már majd 4 év házasság van mögöttünk, csak lassacskán rendezkedünk be, úgyhogy még bőven van pár évre való depresszióűző lehetőség. Most meg, hogy megérkezett a varrógép, de helye nem volt szegénynek, nem beszélve székről, amire le lehet ülni, mondhatni soha jobbkor világvége hangulat. (Ha kértem volna varrósarkot, jó esetben fél év múlva merül fel, akkor viszont elütöttük volna azzal, hogy költözés előtt minek...)

Persze nem kell nagy dologra gondolni, ilyen hobbiasztal-szék esetében teljesen egyszerű műanyag is megteszi. Itthon szépen ki is néztük a netről, megállapodtunk, hogy tekintettel sanyarú gyerekkoromra, amikor nem járhattam balettra, sosem lehettek rózsaszín kislányos cuki ruháim, se hosszú hajam, de még csak királylánynak se öltözhettem farsangon - most kiélhetem magam, így egy magenta színű forgószéket választottam. Jól megy egyébként a nappali tiritarka szőnyegéhez. Apahajó pedig, miután a tett színhelyén meglátta, hogy négyféle színű lábat lehet venni az asztallaphoz, rögtön felvetette telefonos kapcsolat útján, hogy akkor 4 különböző színű lábat venne. Végül megállapodtunk egy kompromisszumban: kettő láb fekete, kettő fehér. Mondhatom, rettentő modern kis varrósarkom lett. Most ha így odapillantok, akkor mind a három szín, amivel hagyományosan egy bocit szoktak lerajzolni, képviselteti magát.
Ennyit tehát a külcsínyről.

Egyébként rettentő örülök, hogy így alakult, nem jellemző ránk ez a gyors reagálás a helyzetek megváltozására, főleg nem, ha autóba kell ülni a cél érdekében egy békés szombati napon. De mert ma hivatalosan is jelentkeztem - avagy egy barátnőm jelentkezett a nevemben is - egy két hét múlva induló varrótanfolyamra, úgy gondolom és remélem, több lesz ez a varrás dolog múló fellángolásnál. És ha valami fontos, akkor annak helyet kell teremteni - fizikailag is. Már csak apró plusz, hab a tortán, ilyesmi, hogy immár abban a sarokban nem csak úgy árválkodik egy vasalódeszka, hanem a varrósarok szerves részét képezi, azaz vitathatatlanul ott kell állnia. Eddig is azért állt ott, mert ő már akkor tudta.

Persze be is üzemeltem a gépet rögtön. Több nap szünet után ma éreztem megint annyira jól magam, hogy varrásra gondoljak. Jó bölcsészhez illően párszor átolvastam a segítő kommentjeiteket, és megpróbáltam megragadni a lényeget. Részletek memorizálásával nem szoktam gyötörni magam, úgyis hiába. Szóval ezzel a háttérrel nekiálltam a beállításoknak, és egész gyorsan sikerült is. A tűcsere és takarítás témákat egyelőre halasztottam, előbbit cseretű hiánya, utóbbit bizonytalanság okán. Jelzem, ha nem is tökéletes, de sokat javult a helyzet. Megállapítottam, hogy a gépem szereti a sebességet - soha nem hagy ki öltést, ha olyan gyorsan varr, hogy én már teljesen elvesztem az uralmat a gép fölött. Azért persze kis szelidítéssel lassabban is működött. A sima egyenes és az enyhe cikkcakk is megy, de a nagyobb cikkcakk egyelőre elég hézagos. Mindenesetre abszolút javuló a tendencia, nem vagyunk reménytelen eset - én és a gép. De mondjuk ha eddig csodáltam Zsukkát, hogy ilyen hamar milyen eredményeket ért el varrásban, akkor ezután még jobban.

Mikor már ment az egyenes varrás, elkészítettem Első Komoly Darabomat. Egy kis házikó volt. Szabásával több órát töltöttem el - á, dehogy, szemre kivágtam egy házikóformát egy kettéhajtott anyagból. Gondoltam, ezt majd szuper jól körbevarrom, kitömöm, és akkor lesz nagy öröm Nagylánynak, aki Katbo házikós kulcstartójának megérkezése óta azzal nyaggat, hogy ő is szeretne házikót. Ajtóval. Na, ezen még nincs ajtó. Nem írom le, hogy hanyadszori bontás után, de sikerült az ügylet.

Ekkor aztán elkapott a hév. Hajrá a szoknyára! Persze nem az igazira, hanem, gondoltam én nagy bölcsen, próbáljuk meg kicsiben, Rózsabimbó méretében. Nem, gumiházzal még nem foglalkoztam, egyelőre csak az érdekelt, hogy a fodrozott egymásra varrás megy-e. Hát, itt már látom a fércelés híveinek az igazát. Én csak vasaltam és gombostűztem, de legközelebb a fércet se hagyom ki. Nem lett egyébként rossz a végeredmény, ha úgy vesszük, hogy babaruha, de az igazi fodros szoknyáig még sok apró fogást kell megtanulnom. Például hogy egyforma széles legyen a csíksorozat két vége. Szóval ha esetleg a gyereknevelés nem lett volna elég türelemfejlesztő, akkor majd a varrás az lesz. Nagyon izgi! Mindenesetre Rózsabimbónak megvan az első nemgyári szoknyája, és már látom, hogy lesz még több is. Eleinte azért, mert a hibáimra sokkal kevesebb anyagveszteséggel rájöhetek, ha babaruhát varrok, később meg azért, mert már úúúúgy fogom élvezni.

Rózsabimbó már aludni tért, így megkímélt attól a blamától, hogy lefényképezzem életem első fodros szoknyáját.

Egyébként meg meg kell állapítanom, hogy amikor olyan hobbit kerestem, amit bármikor abba lehet hagyni, remek érzékkel tapintottam a horgolásra. Ez a varrás egészen más, úgyhogy valószínű nem fogok túl gyorsan haladni, igen ritkán van két-három órám úgy, hogy közben megszűnhet körülöttem a világ.

Halál az UFO-kra!

2009-01-31T11:46:00.000+01:00

Ma rászántam magam végre, hogy meghorgoljam a virágot a korábban már beharangozott anya-gyerek sapkapár gyerekrészére. Végül lepke mégse került rá - a kevesebb néha több elve alapján. Valahogy túl díszes lett volna. Anyai párjával együtt már a Meskán.

feltettem a mintát

2009-01-31T00:15:00.000+01:00

Végre összeáll a kép. Tehát itt a leírás és a kész top, itt pedig egy részletkép.

A fantáziaminta egy régi Diana-ból származik. (És már jó rég szemeztem vele...)

Előny / Vorteil

2009-01-30T16:16:00.000+01:00

Azt hiszem, gyakrabban kéne betegnek lennem. Ilyenkor legálisan tudom kialudni magam, és közben remek kreatív ötleteim támadnak. Például néhány remekbeszabott kitűző, amiket viszont majd csak jobb fényviszonyok mellett tudok lefényképezni.

Ich sollte öfter krank sein. So kann ich mich ganz ohne Gewissensbisse ausschlafen, und ich bekomme eine Menge kreative Ideen. Einige Anstecker habe ich schnell gemacht. Photos kommen, wenn die Sonne wieder scheint.

Katicás / Marienkäfer

2009-01-30T11:01:00.001+01:00

Erőt vettem magamon, és végre felvarrtam a pöttyöket is. Már a Meskán.

Endlich sind auch die Pünktchen angenäht! Diese Marienkäfermütze habe ich für mein Meska-Shop gehäkelt.

a nyár előszele / Ein Hauch vom Sommer

2009-01-30T10:38:00.001+01:00

Nem tudom, más háromévesek hogy vannak vele, de az enyém profi modell. Pont olyan dinamikusan mozog és pózol fotózás közben, mint egy hivatásos címlaplány, csak épp nekem nincs olyan jó fényképezőgépem, hogy ezt a dinamizmust követni tudja.

Még annyi változás lesz, hogy a mell alatti kisebb lyuksorba fogok egy keskeny szaténszalagot fűzni, hogy hátul is jobban illeszkedjen. Most épp nincs otthon megfelelő szín, én meg influenzás, úgyhogy ez az apróság még várat magára.

Itt látható a top fantáziamintájának a leírása. (Katt, és akkor nagyban látszik) Mivel horgoláspróbát készíteni nagyon nem szeretek, ezért a következőképpen jártam el:
1. lemértem a bébihús pocakját körbe.
2. Elkezdtem készíteni a láncszemsort úgy, hogy nyolcasával számoltam a szemeket. Amikor már olyan hosszú lett, mint a haskörfogat, akkor még egy nyolcas egységet csináltam (ez egy nyolcszemes minta), aztán még két láncszem a forduló miatt, és már kezdtem is a mintát.
Addig kell ismételni a 2-5. sorokat, amíg elég hosszúnak nem találjuk, kábé pocaktól hónaaljig kell érni. A befejező sor fölé a következő sor úgy néz ki, hogy hat láncszem, és a hetedik rövidpálca az előző sori legyező közepébe.
Következő sor: KEzdés 3 láncszemes magasítással, egy légszem, és az ívbe egy egyráhajtásos, egy légszem, egyráhajtásos, egy légszem, egyráhajtásos, egy légszem, majd az előző sori rövidpálcába egy egyráhajtásos. Ez most bonyolultnak tűnik, de ha csinálja az ember, akkor rögtön jön a megvilágosodás.
Ezután még két sor rövidpálca mindenféle hókuszpókusz nélkül.
Ha ez megvan, akkor összehorgoljuk/összeöltögetjük a téglalapot, így a háta teljesen, az eleje pedig a karöltőfogyasztásig már meg is van. Imádom, amikor nem kell külön vacakolni az elejével meg a hátával, és ez pont egy olyan fazon!

Most jön az eleje fogyasztása. Rövidpálcákkal dolgozunk végig, és minden sor elején és végén két-két szemet fogyasztunk. Amikor már úgy látszik - próba alapján -, hogy már csak a megkötős rész hiányzik, akkor még egy sor rövidpálcát horgolunk fogyasztás nélkül. Elvarrjuk a szálat.

Megkötő: Külön láncszemsort kezdünk. Nálam 50 szem volt a megkötő egyik felére hagyva, ez tetszés szerint növelhető. Tehát az 50 láncszem után az elejéhez rövidpálcákkal kötjük a láncszemsort, majd ha végigértünk, akkor megint 50 láncszem jön a másik oldali megkötőnek.
És itt jön a fifika! Elkezdjük visszafelé a rövidpálcákat, de amikor elérünk az eleje széléhez, ott három rövidpálcát egyszerre hurkolunk le. Az eleje másik oldalán ugyanígy. Ez az, amit először elmulasztottam, pedig fontos, mert így szépen fel fog feküdni a vállra a pánt. A következő sorban ugyanígy: rövidpálcák, és az eleje széleihez érve három-három rövidpálca egyszerre lehurkolva.

Az alja szegély pedig, amivel rátesszük a koronát művünkre: Minden ívbe három rövidpálca, egy pikó, három rövidpálca. Az előző sori láncszembe, ahonnan az öt pálca kiindult, szintén egy rövidpálca.

És kész!

Es war nicht einfach, meine Tochter zu fotografieren, sie war etwas überaktiv. Dieses Modell habe ich selbst entworfen, die Fantasiemuster stammt aus einem Diana-Heft.
Was noch fehlt, ist ein Satinband, weil es hinten zu weit wurde. Da ich aber gerade krank bin, auf die Anschaffung muss ein Paar Tage gewartet werden.

Első bénázások

2009-01-28T13:25:00.000+01:00

Tegnap este megérkezett a kölcsönvarrógép. Kibírtam, hogy nem azonnal vetettem rá magam - így, hideg fejjel sokkal könnyebben át lehet vészelni a kudarcot. Milyen igazam volt! Ma délelőtt mindenesetre elolvastam a kis könyvecskét hozzá, letöröltem két kiló port a szerkezetről, és kipróbáltam. Legutóbbi próbálkozásomra - úgy tizenvalahány éve - ezzel a géppel még élesen emlékszem, valami gond volt az alsó szállal. Bekapcsolás után azonnal tizenvalahány évvel fiatalabbnak éreztem magam - már ezért megérte. Ugyanaz a probléma volt az alsó szállal.

Először kiderült, hogy eleve rosszul fűztem be, de csak mert hűen követtem a leírást. Végül is pusztán józan ész használatával sikerült elérni, hogy felszedte az alsó szálat, úgyhogy hurrá. Na, itt jött a már említett probléma, azaz alul hurkok keletkeztek. Feltételeztem, hogy túl laza az alsó szál. Ugyan a kis csavarhúzót nem találtam meg, de végül sikerült simán, körömmel állítani rajta, úgyhogy feltételezem, tényleg túl laza volt. Jobb lett, bár még mindig nem teljesen oké. Aztán a felső szál feszességét is fokoztam, amikor felfedeztem, hogy nullán áll. Hármason már kicsit varrásszerűbb képet sikerült előállítani. De valahogy a visszáján még mindig olyan, mintha egy folyamatos vonal menne, amit az öltés hosszában keresztez egy másik. Véleményem szerint ez nem normális. Megnéztem a Kdattás faliképünknek a visszáját is, csak hogy egy tekintélyre is hivatkozzak, és tényleg, azon sokkal csinosabb a varrás képe. (Olyan apróságok kijavítgatásával, mint egyenletes öltéshossz, egyelőre nem értem rá foglalkozni.) Aztán megnéztem a használati utasítást, hogy mi lehet az oka ennek a hibának, kiderült, hogy vagy túl feszes az alsó, vagy túl feszes a felső. Időközben már 5-ös felsőfeszességig is elmentem, az alsót meg megint kicsit kilazítottam, és még mindig nem érzem meggyőzőnek az eredményt.

Arról már tényleg szót se ejtsünk, hogy eléggé ráncolódik az anyag, azaz bekapja a gép varrás közben (sima, szépen vasalt karton, szóval ha ezzel nem megy, akkor mivel) és nem egyenletesek az öltéshosszok.

Azt se sikerült megtalálnom, hogy a varrás gyorsasága mitől függ. Egyedül a pedálnyomás erősségétől vagy van még más is?

Eredménynek tekintem, hogy még nem hagyta el egyetlen nyomdafestéket nem tűrő szó se a számat, pedig tíznél többször kellett újrafűzni a cérnát alig egy óra alatt, meg azt is, hogy van alsó szál. A többit meg még fokozom.

Vajon lesz ebből a közeli jövőben fodros szoknya, ami jobban leér a földre? Minden tippre nyitott vagyok és előre is köszönöm.

p.s.: ami a visszáján látszik, az az alsó szál és ami a színén, az a felső? És ha alul van probléma, akkor az miért lehet mindkét szál hibájából? - Csak hogy az alapokat tisztázzam :)

Lehet csatlakozni!

2009-01-28T08:14:00.000+01:00

Mai nappal nagy hiányosságot szüntetek meg, megalapítom az Anyák Szakszervezetét. Fogadni mernék, hogy nem én vagyok az első, akinek eszébe jutott, csak senkinek nem volt ideje rá.
Egyelőre két fő követelésünk van, de nem kételkedem, hogy ezeknek a száma már estére is minimum megduplázódik. De elsőre ne legyünk nagyravágyók. Csak másodikra.

1. és fő követelés: Zárható szekrényeket minden háztartásba! Úgy is, mint konyhaszekrény, mosogató alatti szekrény, cipősszekrény, ruhásszekrény, fehérneműs szekrény, iratszekrény, könyvszekrény! A kulcs pedig természetesen ne hagyományos legyen, mert az nincs biztonságban, hanem minimum anyai/apai ujjlenyomattal működő. Ebből a követelésből nem áll módunkban engedni.

2. Beépített microchip minden papucsba és a hozzátartozó felderítőrendszer! Ezzel a követeléssel kapcsolatban annyi engedményt tehetünk, hogy csak a téli papucsok felszerelésével is megelégszünk.

Kéréseink teljesítéséig a munkát beszüntetjük, egész nap a neten fogunk lógni, két hét türelmi idő elteltével pedig nagy végkielégítés felmarkolásával távozunk őrhelyünkről.

Majdnem

2009-01-27T17:19:00.001+01:00

Van egy jó hír, meg egy rossz.

A jó az, hogy készítettem egy saját tervezésű rendkívül csinos és nőies felsőt családunk nőnemű szemefényének. Igazán büszkén szemléltem, amikor ma alvásidőben sikerült befejeznem, és izgatottan vártam Nagylány ébredését, hogy felpróbálja.
A rossz hír pedig, hogy egy apró, de még vagy egy órás pluszmunkát okozó hibát vettem észre a próbánál.

Ez egy kis falatnyi, kánikulára való nyakbakötős felső, tudjátok, olyan, aminek a háta fele teljesen szabad - és amit ugye bármilyen praktikus, magamnak nem csinálhatok, mert van az a hülye érzésem benne, hogy nincs rajtam semmi, ezt meg rosszul tűröm. Szóval gondoltam, használjuk ki azt a pár évet, amikor még nincs mit takargatni, meg még a kamaszkori pattanások sem csúfítják a hátát, hajrá nőcis gyerekruha.

Minden szép lett, élveztem a mintát horgolni, kivételesen a végső simításokat is nagy türelemmel végigcsináltam - szép kis körbehorgolás pikókkal - csak sajnos arról feledkeztem meg, hogy a gyerek nem kétdimenziós. Így aztán a nyakbakötő részét le kell bontani, és újrahorgolni, hogy szépen felfeküdjön a nyakára.

Ha elkészül, részletesen leírom az elkészítés módját, hátha van, akit érdekel.

Egyébként meg hála a fényviszonyoknak, nem látszik, de bíborszínű a mű.

Rózsabimbó tavaszi öltözete / Poncho für die Lieblingspuppe

2009-01-25T11:31:00.000+01:00

Szégyenszemre nálunk a babák még mindig abban a ruhában vannak, amit a gyárban rájuk adtak. Pedig mi sem lenne egyszerűbb, mint horgolni rájuk ezt-azt. A múltkor meg is próbáltam egy kiscipőcskét horgolni - felbuzdulva azon, hogy gyerekméretben milyen lazán ment - aztán rá kellett jönnöm, hogy nem véletlen volt régesrég a mesterremek nagyon pici. Valahogy kicsiben nehezebb a horgolás. Persze az is lehet, hogy csak célszerű lett volna felírni, hogy milyen rendszer szerint szaporítottam-fogyasztottam az elsőnél, hogy a második is ugyanolyan legyen. Na mindegy, végül még mindig nincs kész a baba új cipője. Tegnap éjjel viszont elkészült Rózsabimbó poncsója.

Úgy kezdődött, hogy nemrég találtam egy kábé húsz éves régi újságban egy poncsómintát. Az újság nem az enyém, úgyhogy csak megpróbáltam memorizálni a "receptet". De gondoltam, jobb kicsiben kísérletezni, inkább a babának csinálok egyet, mint rögtön nagyban. Szerencsés egybeesés, hogy volt sok piros fonalmaradékom, a nagyobbik része régi, nem túl jó minőségű akril, emberruhára nem lett volna jó. Sok helyet foglalt viszont, és én ugye csak akkor vehetek új fonalat, ha felszabadítok helyet a fonalaspolcomon, úgyhogy iparkodni kellett. Így született Rózsabimbó új poncsója. Toldozott- foltozott, három különböző pirosból, ráadásul az egyik melírozott is, de sebaj, szerintem tetszik a tulajdonosnak. És persze a kísérlet is sikerrel járt, most már akár nagyba is el tudom készíteni.

Ich wollte mal probieren, ob ich in dieser Weise Poncho häkeln kann, und daraus hat diesmal Rózsabimbó, die Lieblingspuppe meiner Tochter profitiert. Ich habe nur Restwolle benutzt, noch von meiner Oma geerbt, also ziemlich alt und in der Qualität, was im Sozialismus üblich war :)

Tükörben a világ

2009-01-24T18:28:00.000+01:00

Ha pontosan akarok fogalmazni, azt kell mondanom, ma elvetődtünk egy kiállításra. Sétálni indultunk, amikor az ajtón kiléptünk, még fogalmunk nem volt, hogy hova, annyi erővel kiköthettünk volna a Normafánál is, végül mégis a Millenárison landoltunk. Nagyjából az utolsó pillanatban, mert 25-én, azaz holnap zár a kiállítás. Akinek a közelben van és holnapra még nincs terve, szívből ajánlom! Kicsit izgultam, mert két gyerekkel kiállításra menni még nem próbáltunk eddig, valahogy már egyet is sok volt lekötni úgy, hogy közben azért lássunk is valamit. Most viszont a nagyobb, aki azonnal előreszaladt az utolsó "terembe", ott el is szórakozott az írásvetítős játékkal, amíg mi megnéztük a többit. A kisebb számára pedig csomó izgalmat tartogatott a sok kiállítási tárgy - de tényleg. (némileg frusztrálta persze, hogy a kiállított élelmiszereket nem vehette a szájába. Még a kiflit sem.)

A téma: hogyan élhetünk úgy, hogy közben arra is figyelünk, hogy a többi élőlénynek, valamint a Földnek is legyen jövője. Fenntartható fejlődés témában sok okos szemináriumi olvasmány meg jó beszélgetések vannak a fejemben, sőt, igyekszem is az ebből leszűrt alapelveket apró lépésekben beilleszteni a hétköznapjainkba. Szóval nem annyira információ szintjén mondott újat, hanem nagyon hatásosan fogalmazta meg, amit már tudtam. És ha valaki sosem foglalkozott még a témával, az is hirtelen rettentő közel érezhette magához az olyan problémákat/kérdéseket, mint a gyerekmunka, a túlnépesedés, az ökológiai lábnyom vagy épp az újrahasznosítás.

Képzelj el egy reggelizőasztalt, amin minden szokásos reggeli élelmiszeren rajta van egy kis cimke, hogy hány km-t utazik a termelés helyétől hozzánk. Ahhoz képest, hogy száz-kétszáz éve még az volt a normális, hogy a tej az udvarból érkezett, a gabonát meg a határban aratták, a gyümölcsök és zöldségek is kerítésen belül teremtek, drasztikus a változás. Persze nem sírom vissza azt az időt, amikor a téli eledel ünnepnapokon disznótoros, egyébként meg puliszka vagy krumpli volt, de azért az is elgondolkodtató, hogy nem egy babaszakácskönyvben vannak avokádós és mangós receptek tömegével - nem túl környezettudatos nevelés már a kezdetektől.

Megtudtam, hogy ha az összes autót sorba állítanánk, akkor 80-szor érné körbe a Földet. Ez a tény legifjabb családtagunkat is felvillanyozta, ugyanis vagy tíz percet játszott azzal a felfüggesztett strandlabdával, amire körbe matchboxokat ragasztottak előbbi tényállást illusztrálandó.

Láttam megint retextil puffokat és fekvőkanapékat. Örültem, hogy most végre közelről is megfoghattam, alaposan megnézhettem, eddig még csak üvegen keresztül csodáltam pécsi sétáink alatt. Ott fedeztem fel ugyanis egyszer teljesen véletlenül a műhelyüket. Régi tervemhez adott ez egy utolsó lökést. Dédnagymamám ugyanis rettentő környezettudatosan - bár akkoriban inkább a spórolás lehetett az ok - elhasznált harisnyanadrágokból és tejeszacskókból horgolt. Amikor nemrég sikerült vennem vastag horgolótűket, ki is próbáltam a rongyból horgolást. Hát, nem könnyű, csuklógyilkos tevékenység, viszont a létrehozott anyag jóval erősebb, mint a fonalból készült. A retextil is rongyokat dolgoz fel, azokat valami módon megsodorja, majd kötéshez nagyon hasonlító szemeket hoz létre. Ha jól tudom, nem használnak semmilyen eszközt, csak a kezet. Visszatérve a kiállításhoz: ki is próbáltam a puffokat, fekvőkanapékat, nagyon fincsi kényelmesek.

A kiállítás számomra legmegdöbbentőbb része az a levél volt, amit egy - nyilván fiktív - kínai kislány írt. Arról, hogy egy ruhagyárban dolgozik, nadrágokról vágja le a varrás után a kilógó cérnaszálakat, hogy ezzel a munkával is segítse a családját. Nem otthon lakik, hanem a gyárban, és több órát dolgozik, mint egy európai workoholic. Mindezt a mi olcsó - vagy nem olcsó, mert a nagy márkák is Távol-Keleten varratják a cuccaikat - farmernadrágunk (és a többi holmink) kedvéért.
Világos, hogy nem azért nem járunk a szomszéd varrónőnél, netán iparművésznél készült ruhákban, mert nem tetszene, hanem mert a legtöbb embernek fel sem merül, hogy a drágább verziót is megengedhesse magának. De talán nem haszontalan, hogy egy egyébként ízlésesen, azaz nem kardot forgatva az ember lelkében, hogy csak csöpögjön a vér, mégis érzelmekre is hatóan vették elő a gyerekmunka témáját a kiállítás kitalálói. Hátha van, aki rájön, hogy mégis van választása. Vagy legalább arra, hogy ha az olcsót kell is megvennie, abból se többet, mint ami feltétlen szükséges. És persze ha egy ideig bombázzák az embert a környezettudatossággal és egyéb társadalmi problémákkal kapcsolatos információk, akkor nagy valószínűséggel egy idő után meg fogja keresni azokat a lehetőségeket, amelyek életminőségének romlása nélkül vagy esetleg kis kompromisszumokkal hozzátesznek valamit a nagy egész egészségéhez.

A kiállítás utolsó része a pihenésről szólt. Hogy bármilyen hihetetlen, a természeti népek napi három órát töltenek munkával, a többiben mesélnek, játszanak, élnek. Mi töltünk-e csak napi három órát játékkal, meséléssel? Na jó, GYES-es kismamák itt legalább előnyben vannak. De persze ők örülnek, ha az apa csak napi tíz órát dolgozik, és mondjuk nem tizenkettőt. Szóval van mit fejlődni még.

Élveztem a kiállítást, mert elkerülte a bűntudatkeltés és a rossz értelemben vett manipuláció csapdáit, ugyanakkor nem kerülgette a forró kását. Holnap még meg lehet nézni, ha tehetitek, ne hagyjátok ki!

Tegnap esti termés / Gestern Abend

2009-01-23T15:28:00.000+01:00

Tegnap este nem sikerült számítógép elé kerülnöm, viszont a bébik elég hamar elaludtak, így horgolással múlattam az időt. Ezek lettek. Lassan elmondhatom, hogy több idő a fotózás és a Meskára feltöltés, mint a horgolás. (A rózsaszínből már egy kevés kész volt tegnapelőtt is, csak hogy ne sokkoljak itt fölöslegesen senkit.)

Diese drei sind gestern abend entstanden, die Kleinen waren nämlich brav und sind ziemlich früh ins Bett gegangen.

Színtan

2009-01-22T21:17:00.000+01:00

Kábé két hete jöttem rá, hogy ahhoz képest, hogy mennyire szeretem magam színekkel körülvenni, komolyan el kell gondolkoznom, amikor egy Meskás termékleírásban meg kellene adnom a színt. Mert oké, piros. Na de milyen? Még az is megvan, hogy a pirosnak egy hideg árnyalata, de vajon ez mennyire mond a leendő vásárlónak valamit? Málnapiros, netán meggy? Nézegettem ilyen fénynél, meg olyannál, mindig más tűnt megfelelőnek.
Aztán ott a fűzöld. A fű is annyiféle, más májusban és más júliusban. Van valami hivatalos álláspont, hogy ez a fűzöld, és kész? Ilyeneken filóztam napokig.
Ma pedig a Vattacukorhajú lány oldalán nézelődve megtaláltam a következő kincsesbányát. Azóta ha van időm, tobzódom. Dagonyázom. Vagy ilyesmi.
Kedves Vattacukorhajú, köszönöm!

Végre / Endlich

2009-01-21T21:00:00.000+01:00

Egy jó ideje már óriási érdeklődéssel olvasok varrós blogokat. A varrásról mindig is azt gondoltam, hogy olyan egyszerű és nagyszerű. A nagyszerűségre példa a sok szépség, amit ezeken a blogokon látni. Az egyszerűséget meg akkor láttam már, amikor még tizenegykét évesen a szomszéd lánnyal varrtunk - azaz én ültem a gép előtt, ő meg mondta, hogy mit csináljak - és teljesen normális hordható póló lett belőle. A nagymamám is tanítgatott, az egyik legszebb lapszoknyámat magam csináltam szintén úgy, hogy ő csak verbálisan irányított. (Persze biztos van nehéz része is, de ahogy mostanában megfigyeltem egy kedves rokonon, elég gyorsan bele lehet jönni.)

Aztán ennyiben kis is merült a gépi varrással való összes kapcsolatom. Megmondom miért: én félek a gépektől. A gép gyorsabb, mint én és váratlanul mindenféle előre nem várt dologra képes. A gép elromolhat. És nem mondja meg, hogy mi a baja. Egyszerűen csak nem működik tovább, fura hangot ad vagy valami más tünetet produkál. Ilyen szempontból teljesen mindegy, hogy számítógép vagy varrógép, mély, zsigeri félelem tölt el. A számítógéppel kapcsolatban már elnyomtam ezt a félelmet, mert muszáj volt. Csak akkor fog el a pánik, ha mégis történik valami, de mondjuk ez ritka. Pár nap, és kénytelen leszek a varrógéppel kapcsolatos félelmeimet is leküzdeni/elnyomni, mert kapok egy egyet kölcsön.

Van amúgy egy varrógép, amit akár magaménak is nevezhetnék, a nagymamámé. Ő azzal sokat és szépen varrt, még ha nyilván nem annyira hiperszuper és mindentudó gép is, mint a ma kapható modellek. Viszont van egy komoly hibája: Miskolcon van és nem csak egy sima varrógép, hanem egy egész szekrény is, amiből ugyan ki lehet szerelni állítólag, de alapvetően kell hozzá a szekrény. A szállítás pedig kissé bonyolult, vagy mondjuk úgy, szerintem személyautóba nem fér be. De addig is, amíg ez a fölöttébb bonyolult logisztikai probléma megoldódik, használhatom a szüleim varrógépét, hétvégén érkezik majd Budapestre. Remek, alig várom! Már jól ki is szabtam egy egyszerű, lépcsőzetes-fodros szoknyát, hogy aztán Nagylány végre abban táncoljon itthon, ne a hosszú alul cipzáros hálózsákjában. Neki ugyanis csak az a lényeg, hogy "jobban leérjen a földre". Igazi nő.

Eigentlich habe ich Riesenangst vor Maschinen. Computer oder Nähmaschine, ganz egal. Man weiss ja nie, wann die Maschine nach ihrer Lust und Laune was Unerwartetes tut. Da ich den Computer täglich nutzen muss, versuche ich von diesem Angst irgendwie absehen. Bald soll ich auch den Angst vor der Nähmaschine bekämpfen.
Ich habe eine alte aber gute Nähmaschine von meiner Oma geerbt, das Problem ist nur, dass diese 200 Km entfernt von Budapest ist, und in einen Schrank eingebaut wurde. Eine richtige logistische Herausforderung. Vorübergehend darf ich aber die Nähmaschine meiner Mutter benutzen, wenn alles klappt, kommt sie am Wochenende bei mir an!
Ich freue mich sehr darauf und habe tausende von Pläne, zuerst einen langen Stufenrock für meine Tochter. Da sie jetzt keinen richtig langen Rock besitzt, tanzt sie immer in einem Schlafsack (unten offen), und das soll sich ändern. :D

két új sapi / zwei neue Mützen

2009-01-20T10:48:00.000+01:00

Kitaláltam, hogy lesz egy baba-mama szettem a Meskán. Eredetileg ez lett volna a gyerekméret, aztán észrevétlen túlnőtte magát. Kislányoknak való is lesz lepkével meg virágokkal.

Ich habe vor, für mein MESKA-Shop, ein Mutter-Tochter Set zu machen. Das ist erstmal für die Mama, die andere, in Mädchengrösse wird mit Blumen und Schmetterlinge geschmückt werden.

Ez pedig egy igazi újszülöttsapka. Hihetetlenül pici. Még emlékszem, milyen méreteket árulnak újszülötteknek - az egyikbe 9 hónaposan nőtt bele Kristóf. Na ez valódi újszülöttfejre való!

Für Neugeborene eine richtig passende Mütze zu kaufen, ist ziemlich schwierig. Dieses Stück wird sicher die richtige Grösse sein fürs winzigkleine Köpfchen .

Éljen

2009-01-19T20:19:00.000+01:00

Régóta mondogatom, hogy kellene még rakodófelület a konyhában, mert ha valaki jön vendégségbe, zavarba jövünk, hogy hova tegyük a kenyereskosarat, gyümölcstálat, gyertyákat az asztal végéből. Hát most lett több mint fél négyzetméter plusz. Amúgy meg van rajta elől egy ajtó, abba lehet mindenféléket belepakolni, úgyhogy a helyen kívül még napi másfél órát is nyertem. Eddig kábé ennyit töltöttem naponta mosogatással. Hip hip hurrá!

Hittan/ Reli

2009-01-17T19:36:00.000+01:00

Mindig is tudtam, hogy fontos a gyerek vallási nevelése. Példának okáért a múlt heti ovis hittanon megtanultam lufit felfújni. :)

Ich wusste schon immer, dass es wichtig ist, dem Kind eine religiöse Erzieheung darzubieten. In der letzten Relistunde habe ich das erste Mal im Leben einen Luftballon erfolgreich aufgepustet. :)